Jancsó Tamás
Jancsó Tamás


Geográfus

Most kezd véget érni az a világ, amiben a nyugat-európaiak korábban éltek

A Magyarországon élő belga fiatalember szerint az elmúlt évtizedekben a bevándorlás miatt egy olyan multikulturális társadalom alakult ki Belgiumban, ahol az emberek valójában már nem is együtt, hanem csupán egymás mellett élnek. Az interjúban beszél arról is, hogy mit kell tennie a magyaroknak ahhoz, hogy elkerülhessük a nyugat-európaiak által elkövetett hibákat.

Frederik Belgium flandriai részén, a tengerhez, és a francia határhoz közel nőtt fel. Innen költözött néhány éve Magyarországra, a Bükk északi lábainál fekvő Mályinkára. A most 39 éves fiatalemberrel a festői szépségű kis borsodi faluban beszélgettünk arról, hogy miért választotta hazánkat a nyugat-európai élet után.


– Milyen folyamatok zajlanak ma Belgiumban?

– Talán a legfontosabb jelenség az, hogy felbomlanak a társadalmi közösségek. Ehhez hozzájárul a digitalizáció, aminek vannak jó részei, de számtalan árnyoldala is. Például a közösségi médiából sok információhoz hozzá lehet jutni, de figyelni kell arra is, hogy mi az igaz ezekből a dolgokból. Azt gondoltuk, hogy a közösségi médiával összekötjük az embereket, de csak még messzebb kerültek egymástól. Gyerekként egy kis faluban éltem Belgiumban, akkor még bicikliztünk az utcán, beszélgettünk a szomszédainkkal, fociztunk a barátainkkal. Még ismertük egymást. Ma is azt gondoljuk, hogy a közösségi médiának köszönhetően ismerjük egymást, de csak a képernyőn keresztül látjuk a másikat, és nem tudjuk, hogy valójában mi a helyzet vele. A belgiumi barátaim már nem tudják, hogy kik a szomszédjaik, nem tudják, hogy két-három házzal arrébb kik laknak. A közösségek felbomlásában természetesen nem csak a digitalizációnak, hanem a bevándorlásnak is nagy szerepe van.

Mára annyi ember vándorolt be Belgiumba, hogy a belga nagyvárosokban az emberek több mint 50 százaléka nem eredeti belga.

Frederik 39 éves, Belgium flandriai részén, a tengerhez, és a francia határhoz közel nőtt fel (Fotó: Határkövek blog)

Az első, amit át kell gondolnunk a migráció kapcsán, hogy miért jönnek ezek az emberek Belgiumba? Azért, mert jöhetnek. Látják a szegény afrikai emberek az interneten, hogy várják őket, kapnak 1200 eurót. Mit mondanak? Azt, hogy menjünk. A belga kormánynak van egy rendszere, ami megkönnyíti a bevándorlók érkezését. Közvetlen pénzügyi támogatást is kapnak az érkezők, majd egy idő után házat is. A bevándorlás támogatása a globalista és szocialista politika része. Mondhatjuk, hogy ez jó, mindenkinek adunk egy esélyt, én is úgy gondolom, hogy felelősséggel tartozunk a többi emberért, de az érmének van egy másik oldala is. Az igazi baj, hogy közben a belga kormány megfeledkezett a saját népéről, pedig ők fizetnek, ők dolgoznak meg mindenért.

Valakinek fizetni kell azért, hogy ezek a bevándorlók esélyt kapjanak. És ki fizet érte? A dolgozó emberek.

Mi történik ezért? A belga embereknek még keményebben kell dolgozniuk, hogy kifizessék a befogadó társadalom, a bevándorlás költségeit.

– Hogyan változott meg emiatt a belga emberek élete?

– A belga emberek szegényebbek lettek. Amikor fiatal voltam, az apám egyedül dolgozott a családban. Aztán az édesanyám is elkezdett dolgozni, mégsem lettünk gazdagabbak, mert közben minden drágább lett. A férfiak és a nők is dolgoznak, a férfiaknak pedig már sokszor két munkahelye is van, mivel két fizetés már nem elég a megélhetéshez. Most Magyarországon is magas az infláció, de Nyugat-Európában még ennél is sokkal magasabb. Például egy kis lakás bérleti díja már 250 ezer forint egy hónapban. A magas lakáshiteleket 30-40 évig is fizetik a családok. Az elmúlt időszakban a gázszámlák legalább megduplázódtak, sokan akár 200 ezer forintot is fizetnek csak a házuk fűtéséért. A benzin 750 forint literenként. Belgiumban az autóm gépjárműadója négyszer annyi volt, mint most Magyarországon, a kötelező biztosítás Belgiumban ötször annyi, mint itt. A fizetések pedig közel sem ennyivel magasabbak. A belga barátaim félnek, hogy mit hoz a jövő. Amikor itt Mályinkán beszélgetek az emberekkel, akkor mindig elmondják, hogy nyugaton milyen jó az élet. De már közel sem olyan jó. A fiatalok már nem tudnak önállóan lakást venni, sok ember már nem engedhet meg magának egy autót. Ha egyedül dolgozol a háztartásban, akkor második munkát is vállalnod kell a megélhetéshez. Ezek a belga középosztályt érintő problémák, nem a szegényeket. Ahogy beszélek a belga barátaimmal, az utóbbi hónapokban már kisebb pánik tört ki, mert az infláció olyan mértékeket öltött nyugaton.

Most kezd véget érni az a világ, amiben a nyugat-európaiak korábban éltek.

Ezt már a középosztály felső része is megérzi, már nekik sem elég a fizetésük a korábbi életszínvonalukra.

– Magyarországon mégis még mindig sokan azt gondolják, hogy Nyugat-Európa olyan, mint a mennyország.

Már közel sem mennyország. Ha most visszanézek a 90-es évekbe, akkor azt gondolom, hogy akkor még tényleg mennyország volt. Sokkal jobb volt Nyugat-Európában akkor az élet, mint most. A családok sokkal boldogabbak voltak, több időt töltöttünk együtt. Amikor gyerek voltam, akkor minden kert rendezett volt az utcákban, ma már minden harmadik udvar koszos. A 90-es években, ha egy két gyermekes családból egyedül a férfi dolgozott egy gyárban, akkor egy fizetésből felnevelhették a gyerekeket, és BMW-jük lehetett. Ma már akkor sem engedhetik ezt meg maguknak, ha a nő is dolgozik a családban. Amikor Belgiumban dolgoztam, akkor a magas munkát terhelő adók miatt a munkaadómnak a nettó fizetésem háromszorosába került a foglalkoztatásom.

A szocialista politika ide vezetett, és még mindig új és új adókat szeretnének bevezetni.

Belgiumban mindenkinek rohanni kell, hogy megéljen, túl sok stressz éri őket. Ma már a belga emberek szedik be a világon a legtöbb antidepresszánst. Lehet, hogy Magyarországon azt gondolják, hogy nagyon jó az élet Belgiumban, de az emberek jelentős része antidepresszánst szed, ennek kell, hogy legyen valami oka. Visszakanyarodunk oda, hogy ha elkezded a bevándorlást erőltetni, akkor fizetned kell érte. A kormány állja az érkezők költségeit, ezt pedig végül adók formájában a dolgozó embereknek kell kifizetni.

Frederikkel a Bükk északi lábánál fekvő mályinkai otthonában beszélgettünk (Fotó: Határkövek blog)

– Hogy látja a belga multikulturális társadalom a működését?

– A közösségek mindenhol legyengültek, Belgiumban ráadásul ott vannak a bevándorlók is. Ha egy arab ember lakik melletted, aki nem beszéli a nyelvedet, akkor mit tehetsz? Köszönhetsz neki, hogy jó reggelt, meg jó estét, de nem fogsz tudni vele beszélgetni, hogy megismerd. Hogy milyen a kultúrája, hogy miért jött az országodba.

Belgiumban az emberek valójában már nem is együtt élnek, inkább csak egymás mellett.

A buszmegállókban a flamand és a francia nyelv mellett már arabul is ki vannak írva a feliratok. A bevándorlók a legalacsonyabb képzettséget igénylő munkákat végzik el. Nem beszélik a nyelvet, nincs iskolai végzettségük, nem ismerik a kultúrát. Például taxi sofőrök nagyon alacsony fizetésért, ami szinte semmire sem elég. Eljönnek egy másik országból, mert azt hiszik, hogy esélyt kapnak egy jobb életre, de végül csalódnak. A bevándorlók hozzák a családjukat is, és inkább a városokban telepednek le, mert ott természetesen könnyebben találnak magukhoz hasonlókat. Megveszik a legöregebb, legolcsóbb házakat a városokban. Mára egész utcákban bevándorlók élnek, az eredeti belgák elköltöztek ezekről a helyekről.

– Az együttélés szempontjából pedig problémás, hogy a társadalom tagjai ezekben a multikulturális közösségekben nem is ismerik egymást.

– De a bevándorlók ismerik egymást. Ha látják, hogy az egyik utcában lakik egy bevándorló az ő országukból, akkor odaköltöznek többen is. Így egész bevándorló közösségek alakulnak ki. A végére az egész utcában ugyanonnan származó emberek laknak együtt. Sokat vannak kint az utcán, egymással beszélgetnek, és erősítik egymás eredeti identitását. A bevándorlók igazi közösséget alkotnak, és számukra nem az a fontos, ami Belgiumban történik, hanem az, ami a saját közösségeikben. Ma már főleg arabok és afrikaiak jönnek. Már a kis vidéki falvakban is élnek. A kormány a Mályinkához hasonló kis falvakban is lakásokat épít a bevándorlóknak, amit nagyon olcsón bérelhetnek.

Mályinkában 4-500 ember lakik, egy ekkora belga faluban már legalább 30 bevándorló él.

– Hogyan változik meg a folyamatok hatására Belgium?

– Azt látjuk, hogy a saját kultúránk kezd eltűnni. A templomok bezárnak, boltokká alakítják őket, ahol kenyeret meg zöldségeket vásárolhatnak az emberek, vagy megihatnak egy kávét. A keresztény középosztály folyamatosan dolgozik, hogy kifizessék a számláikat, az embereknek nincs ideje kapcsolatba kerülni. Az emberek jelentős része már nem is keresztény, a bevándorlók a mecsetekbe járnak. Azok tele vannak. Belgiumban minden nagyobb városban vannak mecsetek, a kormány ezeket még pénzzel is támogatja. Nem azért van bajom a bevándorlással, mert problémám lenne, mondjuk az arabokkal, tisztelek minden embert. De nem örülök annak, hogy a belga kormány mindenkinek esélyt akar adni, és behozza a rengeteg bevándorlót. Azt mondom, hogy figyeljünk oda, nézzük meg a saját népünket először! Vannak szegény emberek Brüsszel utcáin is, és ti még több bevándorlót akartok behozni? Állítsátok ezt meg, először foglalkozzatok a saját népetekkel, a belga emberekkel! De erre meg a kormány azt mondja, hogy mi mind belgák vagyunk. Ha egy bevándorló egy évet eltölt Belgiumban, akkor már azt mondják rá, hogy belga, és a kormány szerint ezért ők a belga embereket képviselik. Ezzel nagyon nem értek egyet.

Mi építettük fel az országunkat. A szüleim dolgoztak érte, előtte pedig a nagyszüleim, az őseim. A családom 200 éve dolgozott Belgiumért ott, ahol felnőttem.

(Fotó: Határkövek blog)

– Hogyan kezdődött ez el a folyamat? Számunkra Magyarországon talán az a legfontosabb, hogy ezt lássuk.

– A belga emberek mindig is keményen dolgoztak, szoros kapcsolatban voltak egymással a lakóhelyükön, de a nemzettudatuk korábban sem volt annyira erős. Nem ünnepelték meg igazán a nemzeti ünnepeket, nem lengették az emberek a belga zászlókat, maximum akkor, amikor négy évente a világbajnokságon játszott a labdarúgó válogatott. Ebből a szempontból ez egy könnyű terep volt a globalista változásokra.

Úgy látom, hogy Magyarországon sokkal erősebb a nemzettudat, büszkébbek az emberek az országukra. Belgium sokat változott a bevándorlás miatt is, hiszen a lakosok jelentős része már nem is eredeti belga. Ha mondjuk egy afrikai országból érkezik valaki, akkor nincs kapcsolata Belgiummal. Az érkezőknek nincs nemzettudatuk, csak azért jönnek az országba, hogy ott éljenek, és megpróbáljanak maguknak felépíteni egy jövőt. Örülnek, hogy pénzt kapnak az államtól, de nem büszkék arra, hogy belgák.

– Milyennek látja Belgium jövőjét?

– Nagyon borúsnak. Brüsszelben már vannak olyan iskolák, ahol egyetlen eredeti belga sincs az osztályokban.

Két hónappal ezelőtt volt az első hónap, amikor több gyerek született Belgiumban bevándorló névvel, mint eredeti belga névvel.

Ennyire előrehaladott állapotban van már a bevándorlás. Ott ez már így fog folytatódni, és 30 év múlva egy teljesen összekeveredett, multikulturális társadalom lesz Belgiumban. Ez a folyamat csak gyorsult az elmúlt években. Megismétlem, nincs alapvetően bajom a bevándorlókkal, minden embernek jár a tisztelet, a belga kormánnyal van a baj. Belgiumban rövid időn belül egy teljesen kevert társadalom fog létrejönni, ez az, aminek nem örülök. Konzervatívként azt mondom, hogy állítsuk ezt meg, védjük meg a saját értékeinket.

Amikor Magyarországon élő holland emberekkel készítettem interjút, akkor azt mondták, hogy Hollandia ma már csak az EU egyik tartománya.

– Sokat tudnék beszélni az EU-ról. Megválasztjuk az EU-t? Nem szavazhatunk rájuk. Nem szavazhatunk a NGO-kra, a nem kormányzati civil szervezetekre. Ők maguk rakják az EU tisztségviselőit az egyes pozíciókba. Már azt látjuk, hogy egyes európai nemzeti kormányok tagjai is részei az NGO-k hálózatának. Normális esetben a nem kormányzati civil szervezeteknek nincsenek kapcsolataik a kormányokkal, de valójában sok helyen már összeforrtak az NGO-k a kormányokkal. Mégsem szavazhatnak rájuk az emberek. Ez nem egy demokratikus rendszer. Sokan nem látják nyugaton, hogy mennyire rossz irányba mennek a dolgok.

– Miért nem érzékelik ezt az emberek?

– A rendszeren belül nőnek fel, nem látják a folyamatokat. Azt mondják, hogy jól van ez így. A nyugati média csak egy narratívát, egy olvasatot közvetít. Az állam befogadásról szóló narratíváját. Hogy fizetnünk kell ezért. Hogy esélyt kell adnunk a bevándorlóknak. A globális elit csak a lehetőséget látja ezekben a folyamatokban. Én a másik oldalra akarom felhívni a figyelmet, arra, hogy elveszíthetjük az értékeinket, a kultúránkat. Jó segíteni az embereknek, de meg kell néznünk az érme másik oldalát is. Ezt nem teszi meg Nyugat-Európa.

Frederik mályinkai otthona előtt (Fotó: Határkövek blog)

– Nehéz döntés lehetett, hogyan jutott el odáig, hogy otthagyja a szülőhazáját?

– Belgiumban az emberek nem foglalkoznak a politikával, úgy vannak vele, hogy az élet megy magától, majd meglátjuk, hogy mi történik. Ha ott valaki azt mondja, hogy nem jó a bevándorlási politika, akkor rámondják, hogy rossz ember, rasszista, radikális. Belgiumban minden városban látni az utcán a szivárványszínű zászlót, a belga zászlót viszont nem.

A gender kérdések, a bevándorlás, a Black Lives Matter mozgalom, vagyis a baloldali woke ideológia annyira előre tört a nyugati országokban, hogy azt gondoltam, hogy semmit nem tehetek ez ellen.

A belga liberális és baloldali pártok a globalizációt támogatják, a globalista NGO-kból jönnek a politikusaik, és az ő céljaikat képviselik. Az NGO-k működéséről pedig senki sem szavazhat. Ha valaki az NGO-k szerepéről beszél, akkor azt mondják rá, hogy összeesküvés-elméletet terjeszt. Belgiumban a média csak a globalista politikusok hangját közvetíti. Az emberek nincsenek kapcsolatban egymással, a társadalmi élet visszaszorult, a koronavírus-járvány pedig csak felgyorsította ezeket a folyamatokat. Nincs konzervatív média, nyugaton egy konzervatív ember egyedül áll magában. Lehetetlennek éreztem megváltoztatni ezt a helyzetet. Lehetetlennek. Ezért inkább eljöttem.

– Miért Magyarországot választotta ezután?

– Tudtam, hogy a magyar emberek büszkék a nemzetükre, azt, hogy itt a bevándorlás nem olyan nagymértékű. Ezért gondoltam, hogy itt kezdek új életet. Azért is ide jöttem, mert bár az emberek itt nem feltétlenül érzik, de a szabadság is sokkal nagyobb Magyarországon, mint nyugaton. Ott már tele vannak a nagyvárosok kamerákkal, amik felismerik az emberek arcát, mindent tudnak rólad, nincs privát szférád.

– Hogyan választotta ki a borsodi Mályinkát?

– Az interneten láttam néhány házat a régióban, végül itt kötöttem ki, a Bükk szépsége is megfogott. Mindenképpen dolgozni szerettem volna Magyarországon, két ingatlant vettem, hogy új életet kezdjek. Az egyik házban lakom, a másikból vendégházat csináltam. A vendégházamban, a Flower House-ban én csinálok mindent, a takarítást, a szobák foglalását is én intézem. A legtöbb vendégem magyar, szerencsére nagyon jó véleménnyel vannak a szállásomról, boldogan szoktak távozni.

– Belga szemmel milyennek látja a mai globális világban Magyarország helyzetét?

– Magyarországon azt látom, hogy az emberek még kapcsolatban vannak egymással. Látom a fejlődést, az emberek dolgoznak a házaikon, ott vannak az új ablakok, a téglák a házak előtt.

A belga fiatalember beleszeretett a Bükk szépségébe (Fotó: Határkövek blog)

Konzervatívként abban hiszek, hogy törődnünk kell a régi értékeinkkel, büszkének kell lennünk az országunkra. Fontos, hogy a magyarok lássák a nyugat-európai folyamatokat, és ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint amiket ott elkövettek. Segíteni kell másokon, de a legfontosabb, hogy a kormányok a saját népükről, a saját családjaikról gondoskodjanak. Ennek kell az elsőnek lennie egy nemzet számára. Ha tovább folytatódik itt is a globalizáció, a bevándorlás, akkor egy pont után már nem lehet visszafordítani. Most még megvan az esélye Magyarországnak arra, hogy megállítsa ezeket a folyamatokat. Érzem, hogy ma a magyarok büszkék a nemzetükre. Ha azt szeretnék, hogy harminc év múlva is jó legyen Magyarországon élni, akkor ahhoz az kell, hogy ez a nemzeti büszkeség megmaradjon.

 

Kapcsolat: hatarkovek@mtva.hu