Egyre nagyobb a szakadék Európa keleti és nyugati fele között

Az Eurostat adatai szerint 2011 és 2020 között évente átlagosan 659 ezer nem európai ember kapott állampolgárságot abban a 29 országban, aminek az adata látható a lenti térképen. Ez tíz év alatt 6 millió 585 ezer új állampolgárt jelent.

A bevándorlók abszolút számához képest a tízezer főre vetített adatok még jobban megmutatják, hogy milyen intenzív az egyes országokban a migráció, hiszen így könnyebben összehasonlíthatóak a kisebb és a nagyobb államok.

A 29 ország teljes lakosságszáma 515 millió fő volt 2020-ban, azaz minden tízezer európaira 128 Európán kívüli migráns jutott tíz év alatt. Ráadásul ezek csak az állampolgárságot kapott bevándorlók, akiknek a számát viszonylag pontosan tudják gyűjteni a statisztikai hivatalok.

A térképen lévő számok jól mutatják azt a hatalmas különbséget, ami az Európai Unió Oderától és Lajtától keletre és nyugatra eső része között van. A 11 kelet-közép-európai és kelet-európai volt szocialista ország mindössze 52 ezer nem európai bevándorlónak adott állampolgárságot, azaz itt 10.000 emberre csak 5-en jutottak. A maradék 18 országban viszont több, mint 6 és fél millió afrikai, ázsiai és amerikai származású ember lett állampolgár, ami azt jelenti, hogy 10.000 lakosonként 160 fő.

Az élen Svédországot látjuk, aki arányaiban pontosan százszor annyi nem európai bevándorlónak adott állampolgárságot, mint Magyarország.

Mit jelent a svédországi 434 bevándorló 10.000 lakosra? Ez annyi, mintha Miskolcon tíz év alatt több, mint 6.000 bevándorló kapna állampolgárságot. Vagy Budapesten évtizedenként 74.000 fő, ami több, mint a 21. kerület, Csepel teljes népessége. Mintha minden tíz évben a főváros bővülne egy kerületnyi nem európai bevándorlóval. Svédországban ilyen mértékű volt az elmúlt években az Európán kívülről jövő migráció.

Ezek hatalmas számok, az Európa két fele között meglévő szakadék pedig alapvető különbségeket eredményez az élet szinte minden területén. Társadalmi kohézióban, gazdaságban, vagy éppen a politikában.

Ha csak az Egyesült Királyságot nézzük, akkor azt látjuk, hogy tíz év alatt 1 millió 348 ezer nem európai bevándorlónak adtak állampolgárságot a szigetországban. Ez a létszám nagyobb, mint amennyi a Brexit népszavazáson az EU-ból való távozásra és a maradásra voksolók száma között volt. Ennyi ember tehát megfordíthatta volna a népszavazás eredményét.

A britek szuverenitásáról szóló döntéskor is láthattuk, hogy a bevándorlók döntően a nemzetállamok önállósága ellen szavaztak. Megmutattuk korábban a brit és a francia választások adatait elemezve azt is, hogy a migráns hátterű szavazók alapvetően más politikát támogatnak, mint az őshonos lakosság. Világosan látszik tehát, hogy ekkora mértékű migráció mellett minden egyes évvel nehezebbé válik a konzervatív, nemzeti érdekeket képviselő politika folytatása, és egyre többen támogatják majd az Európai Egyesült Államok megvalósítását.