Miközben a kínai egykepolitika olyan eredményes volt, hogy már a népességcsökkenés miatti problémáktól tartanak a távolkeleti nagyhatalom vezetői, addig Indiának továbbra is a népességnövekedés jelentette kihívásokkal kell megküzdenie. A folyamatok eredményeképpen becslések szerint idén áprilisban India válik a Föld legnépesebb országává, és megelőzi Kínát. Több cikket is olvashattunk az utóbbi időben erről a demográfiai mérföldkőről, egy Európa számára valószínűleg még fontosabb másik előzésről azonban nem hallani.

2023 nem csak az az év, amikor India megelőzi Kínát, hanem az az év is, amikor az Afrika népességszáma egyszerre előzi meg Indiát és Kínát is.

Bár Afrika egy kontinens, érdemes összehasonlítani a két, szintén kontinensnyi méretű hatalmas országgal. Akár szimbolikus jelentőségűnek is tekinthető, hogy miközben India fokozatosan utolérte Kínát az elmúlt években, addig a hihetetlen sebességgel gyarapodó afrikai kontinens népességszámban ugyanabban az évben, 2023-ban előzi meg mindkét országot.

Az ENSZ statisztikái szerint amíg Kína lakossága már enyhén csökkent, Indiáé pedig 10 millió fővel nőtt 2022-ről 2023-ra, addig Afrika országainak népességszáma több, mint 33 millió fővel gyarapodott. Ma már 1 milliárd 443 millióan afrikai élhet a becslések szerint.

Jól jelzi a fekete kontinens demográfiai robbanásának ütemét, hogy a magyar rendszerváltáskor, 1990-ben még csaknem kétszer annyian voltak a kínaiak, mint az afrikaiak. Jelenleg nagyjából ugyanannyian vannak. 2050-re pedig újabb egymilliárd fővel gyarapszik Afrika, és akkor már ők lesznek csaknem kétszer annyian, mint a kínaiak.

Afrika népességrobbanása természetesen a vándorlási folyamatokra is jelentős hatást gyakorol, az Európára gyakorolt migrációs nyomás egyre erősebb miatta.

Láthattuk korábbi cikkünkben, hogy Európa és Afrika népességszáma hogyan változott a múltban, és mi várható a jövőben. A legnagyobb kihívást tehát a népesség növekedése jelenti, amivel párhuzamosan növekednek a környezeti kihívások és a politikai instabilitás kockázata is. Csak munkahelyből minden évben sok millió újat kellene létrehozni Afrikában, hogy lépést tartsanak az egyre népesebb újabb generációk szükségleteivel.

Ezt a hatalmas demográfiai nyomást mi sem érzékeltethetné jobban, mint, hogy 2023 az első év, amikor Afrikában már többen élnek, mint Kínában, és a világ legnépesebb országában, Indiában.

A népesség gyarapodása természetesen nem egyenletes a világ egyes részein. Az európai migráció szempontjából különösen fontos, hogy az elmúlt évtizedekben a leggyorsabb növekedés Afrikában és Ázsiában történt, amely területekről a legtöbb ember érkezik a kontinensre.

Jól mutatja a hatalmas különbségeket, hogy miközben 7 milliárdról 8 milliárd főre nőtt a Föld népessége, addig Európáé csak 9 millióval, Afrikáé csaknem 400 millióval, Ázsiáé pedig 500 millióval nőtt. Egyedül Indiában 170 millióval élnek jelenleg többen, mint 2011-ben.

A népesedési folyamatokat és az abból eredő jelenségeket még jobban megérthetjük, ha hosszabb távon vizsgáljuk meg az adatokat. Az ENSZ összesítéseiben 1950-ig visszamenőleg szerepelnek a lakosságszámok, így összehasonlíthatók az egyes országok tendenciái az elmúlt évtizedekben.

72 év alatt a föld lakosságszáma 2 és fél milliárd főről nőtt 8 milliárdra, tehát több, mint megháromszorozódott. Nem meglepő módon a háromszoros növekedés átlaga mögött hatalmas különbségek húzódnak meg az országok és kontinensek között.

Európában már számos ország népességszáma évek óta csökken, így a kontinens lélekszáma összességében mindössze 36%-kal nőtt 1950 óta. Bulgáriában és Lettországban egyenesen kevesebben élnek már napjainkban, mint a világháború utáni években.

Ezzel szemben Afrikában hatalmas népességrobbanás történt, több, mint hatszorosára növekedett a földrész népessége, és már eléri az 1 milliárd 400 millió főt. Nem kevés országban megtízszereződött a lakosságszám a fekete kontinensen, Dzsibutiban például 62 ezerről 1 millió főre, Nigerben 2,5 millióról 26 millió főre, Elefántcsontparton 2,6 millióról 28 millió főre nőtt.

A másik legnagyobb népességnövekedéssel rendelkező régió a Közel-Kelet, ahol szintén nagyjából hatszorosára növekedett a népességszám. Itt egészen extrém növekedéseket is láthatunk a gazdag Öböl-menti országokban. A világbajnokságot rendező Katar népessége 25 ezerről 3 millióra, a Dubajt is magába foglaló Egyesült Arab Emirátusok 70 ezerről 10 millió főre nőtt, tehát ezekben az országokban ma több, mint 100-szor annyian élnek, mint 1950-ben.

Az Európába irányuló migráció szempontjából azonban fontosabb, hogy legalább ötszörös népességnövekedés volt az olyan nagy kibocsátó országokban is, mint Afganisztán, Szíria és Irak.  

Ez a népességrobbanás minden előrejelzés szerint tovább folytatódik majd a következő évtizedekben is. Újabb hetven év múlva a legalacsonyabb növekedéssel számoló előrejelzés szerint is meghaladja majd a fekete kontinens lélekszáma a 3 milliárdot. Ha pedig nem változnának a jelenlegi gyerekszámok, akkor már csak Afrikában 8 milliárdan élnének az évszázad végén.

2022. november 15-én tehát eléri a Föld lakosságszáma a 8 milliárd főt. A fenti számokat és a térképet látva világossá válik, hogy milyen fokozódó demográfiai nyomás nehezedik Európára, hiszen a földrajzi és gazdasági jellemzőkből kiindulva a népességrobbanáson áteső országokból a tömeges kivándorlás vágyott iránya eddig is Európa volt, és minden bizonnyal ez így lesz a jövőben is.

1960-ban, amikor számos afrikai ország függetlenné vált, még nagyon másképpen nézett ki a kontinens, mint napjainkban. Az egész kontinensen mindössze az egyiptomi Kairó és Alexandria, valamint a dél-afrikai Johannesburg népessége érte el az 1 millió főt.