Becslések szerint világszerte 150 millió férfit hívhatnak a Mohamed név különböző változatainak egyikén, ezzel pedig ez a leggyakoribb keresztnév az egész Földön. Az iszlám globális növekedése miatt ez talán kevésbé meglepő, az azonban már mindenképpen elgondolkodtató, hogy Nyugat-Európában is van olyan ország, aminek a fővárosában a Mohamed már magasan a leggyakoribb férfinév.

Belgium területileg három régióra tagolódik. A déli rész a francia ajkú Vallónia, az északi a flamand (holland) nyelvű Flandria, valamint a főváros és közvetlen környezete, a Brüsszel fővárosi régió is külön egységet képez az országon belül.

Most részletesen a főváros régiót fogjuk megvizsgálni, ami 19 önálló közigazgatási egységből, községből áll. Ezeket sokszor kerületnek is hívják, hiszen a lenti térképen látható 1,2 millió lakosú régió 19 települése teljesen összenőtt, nagyjából úgy kell őket elképzelni, mint Budapest 23 kerületét.

Bár országos szinten a legtöbb embert még Jeannak hívják Belgiumban, az ilyen keresztnevű lakosok száma folyamatosan csökken, és ha összeadjuk a Mohamed név összes változatát, akkor már a Mohamedek száma országosan is meghaladja a leggyakoribb belga nevet viselőkét. A fővárosban azonban már teljesen egyértelmű a helyzet.

A belga statisztikai hivatal névadatbázisában 457 ezer férfi keresztneve szerepel a brüsszeli régióban, ebből pedig több, mint 24 ezer férfi viseli a Mohamed keresztnév egyik változatát. Az 5,3 százalékos részarány azt jelenti, hogy minden tizenkilencedik férfit így hívnak a belga fővárosban, ezzel pedig magasan vezeti a listát a brüsszeli férfinevek között. A második helyen tőle messze elmaradva egyébként a Jean áll 5.839 fővel. A harmadik helyen pedig egy másik arab keresztnév, az Ahmed, amit 4.144 brüsszeli férfi visel.

A fővárosi régió 19 településének adatait ábrázoló lenti térképen látható, hogy jelentős különbségek vannak a brüsszeli régión belül. Egyes részeken száz emberből csak egyet hívnak Mohamednek, míg több településen megközelíti, vagy meg is haladja a 10 százalékot a név részesedése. Ez azt mutatja, hogy mint sok nagyvárosban, Brüsszelben is működik az egyes etnikai csoportok elkülönülése, ami pedig még inkább hozzájárul a párhuzamos társadalmak kialakulásához.

Brüsszel Sint-Jans-Molenbeek nevű részén a belga statisztikai hivatal adatai szerint 100-ból 11-et, azaz minden kilencedik férfit Mohamednek hívnak. Az arab, török és egyéb iszlám nevek aránya pedig bőven 50 százalék felett van ezen a területen. Ez alapján nem lepődhetünk meg azon, hogy a legtöbbször egyszerűen Molenbeek néven emlegetett település hírhedt arról, hogy évtizedek óta az iszlám terrorizmus melegágya. A Charlie Hebdo tömegmészárlás és számos más nyugat-európai terrortámadás esetében is kiderült, hogy az elkövetők Brüsszel ezen részéből jöttek.

Hogy egy kicsit jobban lehessen érzékeltetni, mit jelent Brüsszel mai valósága, az, hogy az Európai Unió központjában több, mint 24 ezer Mohamed él, érdemes a keresztnév 5,3%-os részesedését a magyar fővárosra vonatkoztatni.

Ez az arány Budapesten több, mint 42 ezer Mohamedet jelentene, és annyi embert, mintha a IV. kerület, Újpest összes férfijának Mohamed lenne a keresztneve.

Nyilván nem az egyes bevándorlók jelentik a problémát, ha integrálódnak a többségi társadalom kultúráját, akkor hozzájárulhatnak a befogadó ország fejlődéséhez. Azonban feltehetjük a kérdést, hogy milyen társadalmi integrációról beszélhetünk vajon akkor, amikor egy településen az emberek többsége a bevándorló eredeti kultúrköréből származik? Brüsszel Molenbeek részén például 38.000 férfiből több, mint 4.000-et Mohamednek hívnak, 300-at pedig Jeannak. Ki fog Molenbeekben kihez integrálódni? Ilyen esetben a kulturális asszimiláció nem fog megtörténni, hanem kialakulnak a párhuzamos társadalmak. A párhuzamos társadalmak pedig rövid távon magukkal hozzák a terrorizmust, hosszabb távon veszélyeztetik a társadalom kohézióját, végső soron pedig meg fogják kérdőjelezni a nemzetállamok létét.

Belgium adminisztratív és sok más szempontból is területileg három régióra tagolódik. A déli rész a francia ajkú Vallónia, az északi a flamand (holland) nyelvű Flandria, valamint a főváros és közvetlen környezete, a Brüsszel fővárosi régió is külön egységet képez az országon belül..

A friss közvéleménykutatások szerint a Hollandiával határos Flandriában élő emberek több, mint negyede azt mondja, hogy a Vlaams Belang pártra fog szavazni 2024-ben. A párt nevét magyarul Flamand Érdekre lehetne fordítani, a konzervatív és bevándorlásellenes pártot a mainstream médiában természetesen populistának, szélsőjobboldali, esetleg nacionalistának szokták bélyegezni. Ráadásul a felmérések szerint a régió második legnépszerűbb pártja a hasonló elveket valló, szintén konzervatív N-VA, az Új Flamand Szövetség. Jelenleg a két jobboldali pártot támogatná a flamand szavazók közel fele.

Az elemzők szerint a konzervatív pártok erősödése mögött a Belgiumban erősödő szociális-gazdasági nehézségek mellett egyértelműen a tömeges bevándorlással járó problémák állnak. Látva az elmúlt hetek zavargásait Belgium nagyvárosaiban, nem nehéz elképzelnünk, hogy a hagyománytisztelő belga embereket zavarja az, ahogyan átalakult az országuk az elmúlt évtizedekben..

Érdemes ezért megnézni, hogy mégis milyen mértékben alakult át Belgium népessége az elmúlt évtizedekben.

A belga statisztikai hivatal eredet szerint három kategóriára osztja az ország lakosságát. Belga hátterű embernek a statisztikában azt tekintik, akinek már mindkét szülőjének is belga volt az első nemzetisége, ők 2022 január 1-én 7,7 millióan voltak Belgiumban.

Rajtuk kívül él 2,4 millió bevándorló hátterű belga állampolgár is az országban. Közülük 1,2 millió a születésekor még egy másik ország állampolgára volt, a másik 1,2 milliónak pedig legalább az egyik szülője másik országból származik.

Valamint további 1,5 millió külföldi, nem belga állampolgár is él még Belgiumban. Így jön össze az ország 11,6 millió lakosa: 7,7 millió őshonos belga + 2,4 millió bevándorló hátterű belga + 1,5 millió külföldi.

A társadalom mértékének átalakulását jól szemlélteti, hogy az országban a belga háttérrel rendelkezők, az őshonosok aránya a 2002-es 81,2%-ról 2012-re 73,4%-ra, 2022-re pedig 66,6%-ra esett.

Ha ez a folyamat így folytatódik, akkor történelmi távlatban egy szempillantás alatt, alig húsz év múlva, 2040 környékén már kisebbségben lesznek Belgiumban az őshonosok, a két belga szülővel rendelkező belgák.

Az átalakulás iránya egyértelmű, a 18 év alattiak között már ma is eléri a 47%-ot a nem őshonos belgák aránya.

A bevándorlás hatása más országokhoz hasonlóan Belgiumban is egyértelműen erősebb a nagyvárosokban, és kiemelkedően Brüsszelben. A külföldiek és a bevándorló hátterű állampolgárok aránya Flandriában 25%, Vallóniában 35%, a főváros régiójában pedig 75%.

Tehát az 1 millió 223 ezres brüsszeli régió lakosságának összetétele így néz ki:

– 297 ezer őshonos belga

– 487 ezer bevándorló hátterű belga állampolgár

– 439 ezer külföldi

Ráadásul amíg 2002-ben a nem őshonos belgák közül országos szinten az EU-n és az Egyesült Királyságon kívüliek aránya 40% volt, addigra mostanra az arányuk 52%-ra nőtt, tehát egyre inkább más kultúrákból érkeznek a Belgiumba bevándorló emberek.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy a fővárosban a külföldiek nagy része biztosan az unió bürokratája, az adatok megcáfolják ezt. A Brüsszeli régióban a nem őshonos belgák 60%-a az EU-n kívülről származik.

Brüsszel 1,2 millió lakosából tehát 555 ezer az EU-n kívülről, főleg a Közel-Keletről és Észak-Afrikából származik. A fővárosi régió több részén is ők alkotják a többséget. Ez az a multikulturális közeg, ahol a fő döntéseket hozzák Európa, és az európai nemzetállamok jövőjével kapcsolatban.

A brüsszeli rendzavarásokról hallva, Belgium veresége után az egyszeri magyar focidrukker először azt gondolhatta, hogy biztosan a belga szurkolók voltak nagyon csalódottak az eredmény miatt. Az eseményekről készített felvételeket megnézve azonban egyértelműen látszik, hogy nem ez történt. Marokkói származású bevándorlók örültek Marokkó győzelmének, és kihasználták a lehetőséget a rendzavarásra.

Vasárnap nem csak néhány kuka felborításáról volt szó. A randalírozók gyújtogattak és komoly károkat okoztak, újságírókat és rendőröket is megtámadtak. A hatóságok lezártak több metróállomást és utcát is, hogy a zavargások ne terjedjenek át még nagyobb területre. A rendőrség végül csak vízágyúk és könnygáz bevetésével tudta megfékezni a marokkóiakat.

A hétvégén ráadásul nem csak Belgiumban, hanem a Hollandiában is hasonló incidensek történtek, Rotterdamban rendőrök is megsérültek. Ez sem véletlen a szomszédos országban szintén a marokkóiak adják az egyik legnagyobb bevándorlóközösséget.

A fenti térképen látható, hogy 2002 óta – amióta elérhetőek az Eurostat ezen adatai – több, mint egymillió marokkói ember kapott állampolgárságot az EU államaiban. A legtöbben Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Belgiumban és Hollandiában. Ezekben a számokban ráadásul nincsenek benne a korábban állampolgárságot kapók, a már európai állampolgárként született migráns hátterű lakosok, és a nem állampolgárként az országokban élő bevándorlók sem. Belgiumban például a becslések szerint 300 ezres marokkói közösség élhet.

A vasárnapi mérkőzés utáni események komolyan felhívják a figyelmet a nagyméretű bevándorló közösségek integrációs problémáira. A zavargásokat látva nem csodálkozhatunk azon, hogy a migrációellenes álláspontot képviselő politikusok ezekben az országokban úgy fogalmaznak, hogy a rendzavarók vendégek, akik gyűlölik a vendéglátóikat. A bevándorlásellenesek hangsúlyozzák, hogy az incidenst egy olyan csoport idézte elő, amely érinthetetlennek érzi magát, és hangsúlyozni akarja, hogy az utca az övék.

Aki vonult már több ezer magyar drukkerrel Budapesten a Körúton egy magyar győzelem után, vagy énekelte már a Nélküled című dalt a Puskás Arénában 60 ezer magyarral, az tudja, hogy mekkora ereje van a focinak, és milyen szinten képes megmutatni egy társadalom, egy nemzet összetartozását. Tudjuk, hogy a 21. században az adott nemzethez való lojalitást talán a legkönnyebben a sporteseményeken, a nemzeti válogatottaknak való szurkolás során tudjuk megmutatni.   

Ha innen nézzük, akkor Belgiumban mi történt a hétvégén? Belga földön, marokkói bevándorlók örültek Marokkó győzelmének és Belgium vereségének.

A belga belügyminiszter elítélte a történteket, és azt mondta, hogy a társadalomnak van egy része, amely nem fogadja el a belga kultúrát, normákat, és minden lehetőséget kihasznál, hogy tiltakozzon a belga értékrend ellen.

Lényegtelen is, hogy a Belgiumban élő marokkói származásúak mekkora része gondolkodik hasonlóan, mint a rendzavarók. A lényeg az, hogy az országban örömünnep és zavargás tört ki, miután legyőzték a belga válogatottat. A lényeg az, hogy a bevándorlók egy részének a befogadó országukhoz fűződő lojalitása mindenképpen megkérdőjelezhető. Érdemes megnézni a zavargásokról készített rövid összefoglalót, hogy lássuk az események hangulatát.

Ez lenne tehát a nemzeti összetartozás nyugat-európai módon. A nemzeti összetartozás a szép, új, multikulturális világban.

Frederik Belgium flandriai részén, a tengerhez, és a francia határhoz közel nőtt fel. Innen költözött néhány éve Magyarországra, a Bükk északi lábainál fekvő Mályinkára. A most 39 éves fiatalemberrel a festői szépségű kis borsodi faluban beszélgettünk arról, hogy miért választotta hazánkat a nyugat-európai élet után.