A hétvégi török elnökválasztás során Recep Tayyip Erdogan több szavazatot kapott, mint kihívója, Kemal Kilicdaroglu, azonban a regnáló elnök nem érte el az 50 százalékos eredményt, így második fordulót tartanak május 28-án.
A mostani választás során a külföldön élő törökök szavazatait érdemes megvizsgálni közelebbről is, különösen annak fényében, hogy a nyugati fősodratú média egyértelműen kijelölte, hogy a két elnökjelölt közül ki a jó és ki a rossz. Az elnökválasztást nyugaton úgy mutatták be, mint egy elnyomó rezsim és a demokratikus, nyugatias ellenzék küzdelmét.
Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy a Nyugat-Európában élő török bevándorlók döntő többsége a nyugatiasnak mondott, ellenzéki jelöltet támogatta a választáson. A valóság azonban ennek pont az ellenkezője.
A következő térképen jól látható, hogy hiába kapott több szavazatot Kilicdaroglu az európai országok többségében, ezek közül az elnökválasztás szempontjából viszonylag jelentős ország csak az Egyesült Királyság és Svájc. Azokban az európai országokban, ahol nagy tömegben élnek törökök, hatalmas győzelmet aratott Erdogan.
A legnagyobb török népességgel rendelkező ország Törökországon kívül Németország. Itt Erdogan 240 ezer szavazattal kapott többet kihívójánál. A nyugat-európai szavazatok súlyát jól mutatja, hogy a török elnök ugyanennyi szavazattal kapott kevesebbet Kilicdaroglunál Ankarában és Isztambulban együttvéve. Tehát Erdogan egyedül a németországi szavazatokkal kompenzálni tudta a szavazatok negyedét adó két török nagyvárosban elszenvedett hátrányát.
Érdemes elgondolkozni azon is, hogy a tömeges migráció, és a bevándorlók sikeres integrációja szempontjából mit jelentenek ezek az eredmények. Talán a legfontosabb tanulság az, hogy a nemzeti és kulturális kötődés a nyugatra érkezés után is fontos marad a bevándorlók egy jelentős része számára.