Az Eurostat adatai szerint 2011 és 2020 között évente átlagosan 659 ezer nem európai ember kapott állampolgárságot abban a 29 országban, aminek az adata látható a lenti térképen. Ez tíz év alatt 6 millió 585 ezer új állampolgárt jelent.

A bevándorlók abszolút számához képest a tízezer főre vetített adatok még jobban megmutatják, hogy milyen intenzív az egyes országokban a migráció, hiszen így könnyebben összehasonlíthatóak a kisebb és a nagyobb államok.

A 29 ország teljes lakosságszáma 515 millió fő volt 2020-ban, azaz minden tízezer európaira 128 Európán kívüli migráns jutott tíz év alatt. Ráadásul ezek csak az állampolgárságot kapott bevándorlók, akiknek a számát viszonylag pontosan tudják gyűjteni a statisztikai hivatalok.

A térképen lévő számok jól mutatják azt a hatalmas különbséget, ami az Európai Unió Oderától és Lajtától keletre és nyugatra eső része között van. A 11 kelet-közép-európai és kelet-európai volt szocialista ország mindössze 52 ezer nem európai bevándorlónak adott állampolgárságot, azaz itt 10.000 emberre csak 5-en jutottak. A maradék 18 országban viszont több, mint 6 és fél millió afrikai, ázsiai és amerikai származású ember lett állampolgár, ami azt jelenti, hogy 10.000 lakosonként 160 fő.

Az élen Svédországot látjuk, aki arányaiban pontosan százszor annyi nem európai bevándorlónak adott állampolgárságot, mint Magyarország.

Mit jelent a svédországi 434 bevándorló 10.000 lakosra? Ez annyi, mintha Miskolcon tíz év alatt több, mint 6.000 bevándorló kapna állampolgárságot. Vagy Budapesten évtizedenként 74.000 fő, ami több, mint a 21. kerület, Csepel teljes népessége. Mintha minden tíz évben a főváros bővülne egy kerületnyi nem európai bevándorlóval. Svédországban ilyen mértékű volt az elmúlt években az Európán kívülről jövő migráció.

Ezek hatalmas számok, az Európa két fele között meglévő szakadék pedig alapvető különbségeket eredményez az élet szinte minden területén. Társadalmi kohézióban, gazdaságban, vagy éppen a politikában.

Ha csak az Egyesült Királyságot nézzük, akkor azt látjuk, hogy tíz év alatt 1 millió 348 ezer nem európai bevándorlónak adtak állampolgárságot a szigetországban. Ez a létszám nagyobb, mint amennyi a Brexit népszavazáson az EU-ból való távozásra és a maradásra voksolók száma között volt. Ennyi ember tehát megfordíthatta volna a népszavazás eredményét.

A britek szuverenitásáról szóló döntéskor is láthattuk, hogy a bevándorlók döntően a nemzetállamok önállósága ellen szavaztak. Megmutattuk korábban a brit és a francia választások adatait elemezve azt is, hogy a migráns hátterű szavazók alapvetően más politikát támogatnak, mint az őshonos lakosság. Világosan látszik tehát, hogy ekkora mértékű migráció mellett minden egyes évvel nehezebbé válik a konzervatív, nemzeti érdekeket képviselő politika folytatása, és egyre többen támogatják majd az Európai Egyesült Államok megvalósítását.

Bár a migrációval kapcsolatos statisztikák sokszor hiányosak, az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatala gyűjti az egyes országokban állampolgárságot kapott személyek számát. Ráadásul ezt úgy teszi, hogy a bevándorlók származási országa is nyomon követhető a statisztikákból, ezért ez az adat jól mutatja a nemzetközi migráció irányait is. Bár állampolgárságot jóval kevesebben kapnak, mint ahányan részt vesznek a nemzetközi migrációban, érdemes alaposan megvizsgálni ezeket a számokat, hiszen jól mutatják az egyes országok közötti különbségeket. Fontos mutató ez azért is, mert az állampolgárságot kapók nyilvánvalóan hosszú távon terveznek az adott országban, ők már biztosan tartósan részt vesznek a befogadó társadalmaik alakításában, például a választásokon való részvétellel.

A statisztika szerint 2011 és 2020 közötti tíz évben 6 millió 592 ezer nem európai ember kapott állampolgárságot abban a 31 térképen látható országban, amelyekben az Eurostat összegzi ezt az adatot. Az Egyesült Királyságban és Spanyolországban 1 millió főnél többen, Franciaországban több, mint 900 ezren, Olaszországban és Németországban több, mint 700 ezren lettek állampolgárok olyanok, akik egy másik földrészről származnak.

Első pillantásra látszik a térképen az a döbbenetes különbség, ami a hidegháborús vasfüggöny nyugati és keleti oldala között húzódik a kontinensen. A nyugat- és dél-európai országok 6 millió 542 ezer afrikai, ázsiai, amerikai, óceániai és ismeretlen származású bevándorlónak adtak állampolgárságot tíz év alatt. Ezzel szemben az a 11 kelet-közép-európai és kelet-európai volt szocialista ország, akik az ezredforduló után csatlakoztak az unióhoz mindössze 52 ezernek.

Jól mutatja, hogy egy világ választja el egymástól Európa két felét, ha összehasonlítjuk hazánkat a tömeges bevándorlás támogatásában élen járó Svédországgal. A Magyarországgal nagyjából azonos lakosságszámú skandináv országban 408 ezer Európán kívüli bevándorló kapott állampolgárságot tíz év alatt. Egészen pontosan százszoros különbség van a két ország között, hiszen a magyar adat 4.084 fő, a svéd pedig 408.358 fő.

A wikipédia szerint például összeesküvés-elméletnek nevezett Soros-terv szerint évente egymillió menekültet/bevándorlót kellene befogadnia az EU-nak. A fenti statisztika szerint az elmúlt évtizedben nem is voltunk messze ettől az egymillió fő/évtől az állampolgárságot kapók tekintetében. Ha pedig a mi régiónk is hozná a nyugati országok által ”teljesített” számokat, akkor még közelebb lennénk az évi egymillió főhöz uniós szinten.

Láthattuk a Brexit népszavazás eredményei alapján is, hogy a bevándorló hátterű emberek mennyire máshogy gondolkoznak például az európai országok szuverenitásának kérdésében is. Ha az unió különböző országaiban ennyire eltérő társadalmi folyamatok zajlanak, akkor az biztosan nincs jó hatással hosszú távon a közösség kohéziójára, hiszen a folyamatok előrehaladtával egyre inkább mást gondolnak majd az országok állampolgárai a kívánatos fejlődési útról. Nem véletlen, hogy Brüsszelben például a betelepítési kvóták alkalmazásával próbálnák megoldani ezt a problémát, így csökkentve az országok közötti különbséget, és ráerőltetni minden országra a nyugaton választott irányt, ami végső soron a nemzetállamok feloldódásához vezet.