Jancsó Tamás
Jancsó Tamás


Geográfus

Az első parlamentbe jutó bevándorlópárt Nyugat-Európában

A DENK párt képviselői 2017-ben és 2021-ben is bejutottak a holland parlamentbe. A sikerük az első jele annak, hogy a hagyományosan baloldalra szavazó bevándorlók idővel megalapíthatják saját pártjaikat, ami tovább fokozhatja a multikulturális társadalmak megosztottságát.

A DENK-et 2015-ben alapította a török származású Tunahan Kuzu és Selcuk Öztürk, akik a holland Munkáspártból léptek ki. Nem meglepő ez az irány, hiszen a nyugat-európai országokban a bevándorlók többségében a baloldali pártokra szavaznak, és a bevándorló származású politikusok nagy része is ehhez az oldalhoz kötődik.

Más országokban is léteznek már önálló bevándorlópártok, jelentősebb sikereket azonban még nem értek el, Hollandiában viszont a választási küszöb hiánya lehetővé tette, hogy alacsonyabb támogatottság mellett is képviselőket küldjenek a parlamentbe.

A DENK egyik alapítója, Tunahan Kuzu, a hollandiai Tilburg mecsetje előtt (Fotó: Facebook)

A szervezetben a törökök játszák a főszerepet, akik kifejezetten jó viszonyt ápolnak a Törökországban kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjával. Ez a török kötődés számos konfliktust is eredményezett már a múltban, például akkor, amikor a DENK képviselői nem támogatták azt az indítványt, amiben a holland parlament kimondta, hogy a törökök 1915-ben népirtást követtek el az örmények ellen. Jól mutatja, hogy mennyire bonyolult, problémákkal terhelt kérdés a bevándorlók anyaországukhoz és befogadó országukhoz fűződő lojalitása, hogy a szavazás után a bevándorlópárt lejáratta a javaslatot támogató, más holland pártokban ülő török származású képviselőket, megkérdőjelezve a Törökországhoz kötődő hűségüket. 

A DENK neve hollandul gondolkodást, törökül pedig egyenlőséget jelent. A szociális támogatások fontosságát és egyéb baloldali elveket hangoztató párt szervezetében bár a törökök a dominánsok, a jelszavak szintjén minden bevándorlót képviselnek, és azért küzdenek, hogy a migránsok egyenlő jogú állampolgárai legyenek Hollandiának.

Jellemző azonban, hogy a kisebbségvédelmet a bevándorlók integrációjának elvetésével képzelik el. Szerintük integráció helyett elfogadásra van szükség.

Tehát nem tartják fontosnak, hogy a bevándorlók magukévá tegyék a holland értékeket, sokkal fontosabbnak tartják, hogy a migránsokat az eredeti kultúrájuk megtartása mellett is ismerjék el Hollandiában az őshonosokkal azonos jogú polgároknak.

Ha kicsit alaposabban megnézzük a DENK és politikusainak facebook oldalait, akkor további tanulságos dolgokat találhatunk.

Nézzük mondjuk a bevándorlók holland hagyományokhoz való viszonyát. Amikor például a párt (udvariasságból?) a facebookon köszönti a királyi párt a holland nemzeti ünnep, a Király napja alkalmából, akkor igen kevesen lájkolják a bejegyzést, és a kommentek között olyan reakciókat olvashatunk, hogy „majd akkor ünneplem a Király napját, ha már történelem lesz!”, illetve „Miért tartjuk el őket?”, vagy egyszerűen csak annyit kommentelnek a DENK támogatói a holland nemzeti ünnep posztja alá, hogy „Boldog Ramadánt!”

Az íd al-adha ünnepen imádkozó muzulmánok Amszterdamban (Fotó: MTI/EPA/ANP/Emko De Waal)

A DENK rendszeresen tesz közzé Izrael-ellenes, Palesztinát támogató bejegyzéseket, amik alatt feltűnő, hogy mennyi antiszemita kommentet olvashatunk. A magyar kormányt ért nyugati támadásokat ismerve különösen bizarr olvasni a DENK bevándorló hátterű támogatóinak kommentjeit, amiben náci államnak nevezik Izraelt, cionistának a holland médiát, és a sajtószabadságot hiányolják az országban. Vagy éppen a Clintonokat, a Rothschildeket és Sorost együtt emlegetik a világban lévő gonosz megtestesítőjeként. (Természetesen a Facebook közösségi irányelveivel összhangban…) Ezek a kommentek láthatóan nem zavarják a DENK vezetőit, ami nem meglepő, hiszen a pártot a legtöbbet az antiszemita megnyilvánulásai miatt támadják.

Több, mint 200 ezer szavazatot kapott egy ilyen párt a 2017-es és 2021-es holland parlamenti választásokon is. A 2018-as önkormányzati választásokon pedig a két legnagyobb holland városban, Amszterdamban és Rotterdamban is a szavazatok 7%-át szerezte meg. Nem marginális politikai szereplőről van tehát szó.

A DENK fényében tényleg szürreálisnak tűnnek azok a támadások, amik Magyarországot érik a bevándorláspolitikája miatt, amikor nyugati politikusok antiszemitának, és idegenellenesnek bélyegzik a magyar kormány politikáját. Ne feledjük, ezekben a támadásokban élen jár Mark Rutte, Hollandia miniszterelnöke. Elnézve a DENK működését, halkan csak annyit mondanánk, hogy mindenki sepregessen a saját háza táján.


Jancsó Tamás
Jancsó Tamás


Geográfus

Holland bevándorlás: Nem kell félnetek jó lesz

Vagy hiányzik egy vessző? Nem kell, félnetek jó lesz. A Hollandiába érkező bevándorlók helyzetével foglalkozó könyvből sokat megtudhatunk arról, hogy miként alakították át az eltérő kultúrákból érkező emberek az elmúlt évtizedekben az országot.

„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” Mindenki ismeri János esztergomi érsek híres kétértelmű mondatát Gertrudis megölése kapcsán, aminek történetét Katona József a Bánk bánban dolgozta fel. Bérczes Tibor a hollandiai bevándorlással foglalkozó könyvének nem véletlenül lett a címe a Nem kell félnetek jó lesz. Elolvasva a kötetet sokat megtudhatunk Hollandia helyzetéről, és arról, hogy a kell, vagy a félnetek szó után kell kitenni a vesszőt a címben.

A könyv kezdetén a tömeges migráció nemzetközi áttekintése kapcsán a szerző elismeri, hogy a magyar kormányoldal realistábban kezeli a bevándorlás kérdését, mint az ellenzék. Azonban hangsúlyozza, hogy nem ért egyet a vagy-vagy megközelítéssel, amikor a migrációt egyértelműen pozitív, vagy egyértelműen negatív jelenségként írják le. A magyar kormány megközelítése szerinte leegyszerűsíti a kérdést, az ellenzék migrációt támogató határtalan humanizmusa pedig „hamis öntetszelgés”.

„Egy bizonyos létszám felett ugyanis a mentőhajó is elsüllyed” írja a migránsok korlátlan befogadásáról. Ezzel pedig mindenképpen egyetérthetünk, hiszen a bevándorlás megítélése kapcsán talán a legfontosabb kérdés az érkezők volumene. Az alacsony szintű migráció gazdagíthatja is a befogadó kultúrát, amennyiben működik az integráció, és nem alakulnak ki párhuzamos társadalmak. Ha azonban a migráció mértéke olyan nagy, hogy az érkezők integrációja nem magától értetődő, akkor fellépnek a problémák. Hollandiában mindenképpen az utóbbi a helyzet, a könyv pedig azokról a kérdésekről szól, amik az elmúlt évtizedekben kialakultak az országban a tömeges migráció következtében.

A Hollandiába bevándorlók legnagyobb csoportjait a volt holland gyarmatokról származók, az indonézek, a suriname-iak, és a Holland Antillák lakói, valamint az iszlám országokból érkezők, főleg törökök és marokkóiak adják. A könyv leginkább az utóbbiakkal foglalkozik, mivel ezeknek a muzulmán csoportoknak az integrációja a legproblémásabb Hollandiában is.

Nagyon érdekes, hogy milyen körülmények, elképzelések vezettek ahhoz, hogy az elmúlt évtizedekben szinte korlátlan mértékben fogadta be az ország a bevándorlókat. A Hollandiában élő „rózsaszín illúziók” közé tartozik a szerző szerint, hogy a multikulturalizmus minden körülmények között csak jó lehet, minden kultúra egyenrangú, és Hollandiában a holland kultúrának nincs semmilyen előjoga az érkezők kultúrájával szemben. Globális legenda az is, hogy gazdasági szempontból egyértelműen előnyös a bevándorlás, mivel ezt a tények számos esetben cáfolják. Szintén illúzió, hogy a nyugati országok elöregedését meg lehet állítani a bevándorlással, hiszen ez maximum néhány évtizedes távlatban működhet, és olyan mértékű migrációra van hozzá szükség, ami teljesen átalakítja az országok lakosságát.

A bevándorlás támogatói sokszor hamis analógiákkal próbálják bizonyítani az igazukat. Ilyen hamis analógia Hollandia esetében például az, hogy manapság azért nem kell aggódni a bevándorlás miatt, mert a Portugáliából származó zsidók, és a francia hugenották sikeresen integrálódtak a holland társadalomba a 17. századi érkezésük után. Feltehetjük azonban a kérdést, hogy miért következne ebből az, hogy a 21. században is sikeres lesz a sokkal nagyobb létszámot érintő integráció egy teljesen máshogy működő világban, amikor a bevándorlók már könnyedén tarthatják fent a kapcsolatot az anyaországukkal?

Hollandiában évtizedeken keresztül szinte tabu kérdés volt beszélni a bevándorlásról, aminek történelmi gyökerei a gyarmatosítás és a holokauszt zsidó áldozatai miatt érzett lelkiismeret-furdalásból erednek. Sokáig a kisebbségekről csak úgy lehetett beszélni, mint potenciális áldozatokról, akiknek nem is szükséges integrálódni a többségi társadalomba. Ahogy még manapság is sokszor tapasztaljuk, megbélyegeztek és elhallgattattak mindenkit, aki a bevándorlás negatív hatásairól beszélt.

A muzulmán szent böjti hónapot, a ramadánt lezáró íd al-fitr ünnepen imádkoznak a hívők a rotterdami Mevlana-mecset előtt 2021. május 13-án (Fotó: MTI/EPA/ANP/Robin Utrecht)

Az utóbbi időben azonban sokat változott a helyzet. Bár még mindig nagyon liberális a holland bevándorlási politika, már kevésbé tabu beszélni a beáramlás szigorításáról. A bevándorlást kritizáló pártok már fontos szerepet játszanak az ország politikájában, ugyanakkor megjelentek az első, kifejezetten bevándorlókat képviselő politikai szerveződések is.

A könyv az összefoglaló részeken kívül interjúk sorozata, amelyekben politikusokkal, bevándorlókkal, a migrációval különböző szempontokból foglalkozó szakemberekkel beszélget a szerző. Bérczes Tibor szerint nem lehet röviden megválaszolni azt a kérdést, hogy siker, vagy kudarc-e a holland integráció története, hiszen az egyes csoportok története más és más. Az egyik legfontosabb megállapítása azonban az, hogy bár nincs feltétlenül kudarcra ítélve, garancia sincs arra, hogy működni fog a bevándorlók integrációja. Ezt jól mutatját azok a problémák is, amiket a hazánkba költöző hollandok meséltek el a velük készített interjúnkban.  

Bár a könyvben leírt vélemények nem minden részével érthetünk egyet, az biztos, hogy a könyvet elolvasva sokat megtudhatunk a holland, és úgy általában a nyugat-európai migrációs helyzetről. Arról, hogy hogyan jutottak el Hollandiában a totális tagadásától és tabusításától – talán már túl későn – a problémákkal való részleges szembenézésig. Egy biztos, a holland tömeges bevándorlás történetének megismerése nem fog minket meggyőzni arról, hogy Magyarországnak érdemes belekezdeni egy hasonló, kétséges kimenetelű kísérletbe.


Jancsó Tamás
Jancsó Tamás


Geográfus

„A holland nemzet ma már szinte nem is létezik, csak az EU egyik tartománya vagyunk”

Egyre több nyugat-európai költözik hazánkba, de vajon miért döntenek így? Egy kis borsodi faluban beszélgettünk Hollandiából érkezőkkel azért, hogy közelebb kerüljünk a válaszhoz. Ők azt mondják, hogy nálunk megtalálták azt, amit elveszettnek éreztek a szülőhazájukban. Úgy látják Hollandiával ellentétben Magyarországon még számítanak az igazán fontos, hagyományos értékek.

Csokvaomány egy nyolcszáz fős falu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Ózd mellett, Magyarország egyik leghátrányosabb térségében. Bár a település a Bükk északi lábainál fekvő dombvidéken, gyönyörű természeti környezetben fekszik, mi magyarok általában nem úgy gondolkodunk az ország ezen részéről, mint ahol olyan nagyon jó lenne élni. Egyre több nyugat-európai ember mégis úgy dönt, hogy jobb lesz itt az élete, mint a szülőhazájában. Csokvaományban működik egy pizzéria, itt ültünk le beszélgetni öt Hollandiából a településre költözővel. A beszélgető partnereim közül Jürgen 49 éves, programozó, informatikai rendszerek tervezésével és megvalósításával foglalkozik. Peter 57 éves profi sportoló volt. A fia 26 éves, hat hete érkezett nyaralni Magyarországra, és már úgy döntött, hogy itt marad, ő egy telekommunikációs cégnél dolgozik távmunkában. Marcello 48 éves, burkoló a szakmája, párja 49 éves, elektromos kerékpárok összeszerelésével foglalkozik. Ők frissen érkeztek Csokvaományba, annyira megtetszett nekik a térség, hogy már vettek is egy házat, amit fel fognak újítani. Leginkább Jürgen, Peter és Marcello mesélték el, hogy milyennek látják Hollandiát, és miért választották Magyarországot új lakhelyüknek.