Irán ma bemutatta legújabb ballisztikus rakétáját, amelyet Haibarnak neveztek el. Ez idáig egy ma már szinte teljesen átlagos hír a háborútól hangos világunkban. Azonban nagyon tanulságos, hogy mi marad ki ennek a hírnek a közléséből, a nyugati újságíró számára a Haibar egy, a sok jelentés nélküli ismeretlen szó közül, így nem is foglalkozik vele.
Ha azonban kicsit is ismernénk azt az iszlám civilizációt, aminek ma már több millió tagja él a nyugati kultúrkör országaiban, akkor biztos nem mennénk el szó nélkül a rakéta Haibar elnevezése mellett.
„Haibar, haibar zsidók, Mohamed serege még visszatér!” – hangzik a muzulmánok között a mai napig használt vészjósló figyelmeztetés a zsidóknak címezve.
Haibar egy ősi település a mai Szaúd-Arábia területén, ahol 628-ban Mohamed próféta vezetésével a muzulmánok legyőzték az akkor még ott élő zsidókat. Megölték, vagy elüldözték a veszteseket, a behódoló zsidókkal pedig egyezséget kötöttek, ami szerint ha alávetik magukat az iszlám uralomnak, akkor adófizetésért cserébe tovább élhetnek, ugyanakkor akkor üldözik el őket az otthonukból a muzulmánok, amikor akarják. Erre a történetre utal a ma már egyre több nyugati városban is hallható, izrealellenes tüntetésen is skandált fenti mondat, és a Haibar szó.
A rakéta elnevezése tehát nagyon nem véletlen, egyértelmű iráni fenyegetés Izrael részére. Ehhez képest hogyan közli ezt az egyik legnagyobb balliberális portál, amin rendszeresen vádolják a magyar kormányt antiszemitizmussal:
A cikkben pedig semmit nem írnak a Haibar szó jelentéséről, vagy arról, hogy miről is szól ez az elnevezés, pedig az a muzulmán antiszemitizmus egyik legfontosabb jelszava.
A fenti képernyőfotón látható címlap pedig úgy néz ki, mintha az egy konkrét üzenet lenne annak, aki tudja az iráni-izraeli konfliktus hátterét. Nem lenne ez meglepő, mivel a nyugati progresszív baloldal egyre szorosabb kapcsolatot ápol a muzulmánokkal, és egyre gyakoribbak a körükben az Izrael-ellenes kirohanások.
Ennél az értelmezésnél persze egy fokkal megengedőbb az, hogy a nyugati kultúrkörben élő újságíró (és az egész progresszív szerkesztősége…) egyszerűen nincs tisztában az iszlám kultúrában nyilvánvaló jelszavak jelentésével.
„Izrael sátáni gyilkosok koalíciója!”
„A holland média cionista, nincs sajtószabadság.”
„A cionizmus a GONOSZ ezen a földön. (…) Rothschildok, Rockefellerek, Schwab, Soros, Clintonok, világjárványok, kötelező védőoltások stb.... Minden, ami ROSSZ ezen a bolygón.”
„Náci Izrael!”
„Izrael nem létezik, csak Palesztina.”
A holland DENK facebook oldalán alapvetően ezekhez hasonló kommenteket olvashatunk a párt támogatóitól minden Izrael-ellenes bejegyzés alatt (a facebook közösségi irányelveivel természetesen összhangban…) Korábbi írásunkban általánosságban mutattuk be a DENK-et, az első olyan bevándorlópártot, ami bejutott egy nyugat-európai ország parlamentjébe. Most pedig a DENK példáján keresztül a Nyugat-Európában egyre terjedő antiszemitizmusra fókuszálunk.
Bár a balliberális politikusok próbálják elhallgatni, Nyugat-Európában a bevándorlás következtében egyre fokozódik az antiszemitizmus. Minden felmérés igazolja, hogy az Európába érkező migránsok hozzák magukkal azt a zsidóellenes szemléletet, ami miatt például ma már sok nyugat-európai országban nem ajánlják a zsidó fejfedő, a kipa köztéren való hordását, vagy ami miatt egyre gyakrabban követnek el erőszakos támadásokat zsidók ellen Nyugat-Európában. A témáról egyébként részletesen olvashatunk Veszprémy László Bernát könyvében is.
A konkrét példa, a DENK alapvetően egy török származásúak által alapított párt, de a szavazóik között sok a marokkói is, valamint céljuk minden Hollandiában élő bevándorló képviselete. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a fenti kommentek függetlenek a párt szellemiségétől, tanulságos felidézni a DENK létrejöttének körülményeit. Jellemző, hogy a DENK alapítói azután távoztak a baloldali Munkáspártból, miután összekülönböztek egy zsidó párttársukkal, aki felhívta a figyelmet a bevándorlók integrációjának problémáira.
Érdemes megnézni az alábbi nagy botrányt kavart bejegyzésüket is. 2017-ben a DENK egyik vezetője „Izrael és a zsidók hosszú karjáról” beszélt a holland parlamentben, utalva a hollandiai zsidó szervezetekre, majd a párt kampányt kezdett az „izraeli lobbi” ellen. Ennek részeként jelent meg a lenti bejegyzés is a párt hivatalos facebook oldalán, amin egy kipát viselő férfi kezet fog egy cilinderes alakkal, utalva a zsidóság és a kapitalista elit, a DENK szerint káros együttműködésére. A grafikán egyébként több holland-zsidó szervezet is szerepel, mint az „izraeli lobbi” képviselői. Ez a bejegyzés máig elérhető a facebookon (természetesen szintén az oldal közösségi irányelveivel összhangban…)
A párt tehát nem csak csendben asszisztál ahhoz, hogy a támogatói antiszemita véleményeket fogalmazzanak meg, aktívan hozzá is járulnak az ilyen nézetek terjedéséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy nem egy marginális csoportról van szó. A DENK több, mint 200 ezer szavazatot kapott a 2017-es és 2021-es holland parlamenti választásokon, valamint a 2018-as önkormányzati választásokon a két legnagyobb holland városban, Amszterdamban és Rotterdamban is a szavazatok 7%-át szerezte meg.
Folyamatosan érkeznek a hírek arról, hogy egyre több atrocitás éri a nyugat-európai zsidóságot, a fentiek mutatják, hogy a bevándorlók teljesen új szemléletet hoznak az európai politikába. Ennek fényében egészen szürreálissá válnak a rendszeresen Magyarországot érő nyugati támadások, amikben egyszerre vádolják antiszemitizmussal a magyar kormányt, és kritizálják a bevándorláspolitikáját. Gondoljunk csak bele, hogy mi történne, ha bármelyik magyarországi parlamenti párt hasonló képet tenne közzé, mint a fenti, 2017-es hollandiai bejegyzés?
Magyar szempontból érdemes azt is megjegyezni, hogy pont 2017-ben támadták Magyarországot a legintenzívebben, antiszemitizmussal vádolva a Soros-tervről szóló plakátok miatt. Miközben a magyar kormány éppen az ellen a tömeges migráció ellen érvelt a plakátokkal, ami kitermeli a bevándorlópártokat, és az új, 21. századi európai antiszemitizmust.
Ahogy nő a bevándorló hátterű szavazók száma, úgy válnak egyre fontosabbá a baloldal számára. Nyugat-Európában mára a baloldali erők gyakorlatilag le is cserélték a korábbi fő bázisukat, a munkásosztályt a bevándorlókra. Ez különösen igaz az Egyesült Királyságra.
Ha csak a muszlim bevándorlókat nézzük, akkor azt látjuk, hogy Franciaország és Németország után a szigetországban él a legtöbb iszlám vallású lakos Nyugat-Európában. Már 2016-ban meghaladta az arányuk a népességből a 6 százalékot. A számuk pedig 4 millió fő felett volt, így ma már jelentős politikai tényezőnek számítanak.
A Brexit népszavazás során is láthattuk, hogy mennyire máshogy gondolkoznak az ország jövőjével kapcsolatos sorskérdésekről a migráns hátterű lakosok, mint az őshonos britek. Az Európai Unióban maradásról döntő szavazáskor a nem fehérek, a muszlimok és a hinduk 70 százalékban szavaztak az unióban maradás mellett, miközben a fehérek csak 46 százalékban, a keresztények pedig csak 42 százalékban.
A Brexit egy speciális szavazás volt, ahol a választók az ország szuverenitásáról dönthettek, azonban más választások során is rendre kiderül, hogy bizony a bevándorló felmenőkkel bíró állampolgárok nem a konzervatív, hagyományos nemzetállami gondolkodás támogatói. A parlamenti választásokon is rendre a baloldali Munkáspártot támogatják az ország új állampolgárai.
Ezzel párhuzamosan az anglikán vallásúaknak csak a 28 százaléka szavazott a baloldali pártra, és 58 százaléka a Torykra, azaz a konzervatívokra. Fontos hangsúlyozni, hogy az anglikánok nem hagyományosan utasítják el a baloldalt, a 90-es években még volt olyan parlamenti választás, amikor többen szavaztak közülük a Munkáspártra, mint a konzervatív oldalra. A 2000-es évek kezdetétől azonban folyamatosan csökkent a baloldal támogatottsága az anglikán vallású britek között, ami jól mutatja azt, hogy hogyan cserélődik ki a Munkáspárt korábbi, alacsonyabb jövedelmű tősgyökeres brit szavazói bázisa a bevándorlókra.
Az anglikán és zsidó szavazók többsége a jobboldalt támogatta. A muszlimok közül pedig szinte mindenki a baloldali pártra szavazott. A nem vallásosak, valamint a nem keresztény, más vallásúak, például a hinduk körében is a baloldal a népszerűbb (Adatok forrása: British Religion in Numbers)
Külön érdekesség, és a baloldal őshonos szavazótáborának elvesztésére szintén jó példa, hogy a hagyományosan balra szavazó brit katolikusok körében is jelentősen csökkent az utóbbi években a Munkáspárt támogatottsága.
Fontos még kiemelni a témában az Egyesült Királyság zsidó vallású szavazóit is, akik az anglikánokkal szinte megegyező arányban támogatják a pártokat. Nem véletlen, hogy a körükben sincs túl nagy támogatottsága a Munkáspártnak, hiszen a zsidókat fenyegeti az a fokozódó antiszemitizmus az országban, ami egyértelmű összefüggésben van a muszlim országokból érkező migrációval.
A legutolsó, 2019-es brit parlamenti választásokon is hatalmas különbség volt az egyes etnikumok pártpreferenciái között. A fehér szavazók között magasan nyert a Konzervatív Párt, a nem fehér szavazók körében viszont háromszor annyi szavazatot kapott a baloldali Munkáspárt, mint a konzervatív oldal.
Az Egyesült Királyságban, más nyugat-európai országokhoz hasonlóan, az etnikum és a vallás vált mára a politikai álláspontot meghatározó egyik legfontosabb szemponttá. Az őshonosok és a bevándorló háttérrel rendelkezők közötti fenti szavazási különbségek jól mutatják, hogy a kialakuló multikulturális társadalmakat milyen új törésvonalak szakítják szét.
Végül megmutatjuk azt is, hogy mennyivel kisebb mértékű ez a politikai megosztottság a jövedelmi csoportok szerint. A legutolsó parlamenti választások eredményei alapján is látható, hogy a bal és jobboldali megosztottságot korábban meghatározó jövedelmi osztályok már nem kulcsfontosságúak a szavazók döntése szempontjából az Egyesült Királyságban.