A 2022 áprilisában tartott elnökválasztáson Emmanuel Macron magabiztosan győzött a második fordulóban a szavazatok 59 százalékát megszerezve. Ahogy a korábbi választásokon is, konzervatív kihívójával, Marine Le Pennel szemben a második fordulóra összeállt a teljes balliberális oldal, így a regnáló elnök megőrizhette hatalmát.

Az elmúlt napok franciaországi zavargásainak fényében azonban érdemes kicsit közelebbről is megnézni ennek a tavalyi választásnak az eredményeit.

Megyei szinten nem látunk különösebben meglepő dolgokat. Macron jelentős győzelmet aratott országosan, így a megyék többségében is nyert. Bár azért a 96 – nem tengerentúli – francia megye közül 23-ban Le Pen győzött.

Érdemes rászűrni még a nagyobb településekre is. Itt azt látjuk, hogy Macron a 20 ezer választópolgárnál népesebb településeken 5,7 millió szavazatot kapott kihívója 2,5 milliójával szemben. Ez 3,2 millió szavazat többletet, és 70 százalékos eredményt jelent.

Macron teljes szavazattöbbletének 60 százaléka a nagyobb településekből jött, pedig a szavazópolgároknak csak a negyede él ezekben.

A nagyobb városokban tehát egyértelműen kevésbé népszerű a Le Pen féle, jobboldali, szuverenista politika.

Természetesen nem minden nagyvárosi ember bevándorló, de az eredmények értékeléséhez fontos megjegyezni, hogy a franciaországi bevándorlók jelentős arányban a nagyvárosi térségekben élnek.

Kiemelkednek az Afrikából érkező migránsok, akik 95 százalékban nagyvárosokban élnek Franciaországon belül.

Párizs, Lyon, Marseille, Nice, Toulouse, Lille, Strasbourg. Ezekben a városokban él az észak-afrikai muszlim országokból érkező migránsok többsége, nem véletlen, hogy az elmúlt napok zavargásairól szóló hírek is innen jönnek.

Az afrikai bevándorlók legnagyobb számban a fővárosi régióban laknak. Ezért is igazán érdekes Párizs környékén megnézni a választási eredményeket.

A fenti térképre pillantva egyből szembetűnő, hogy Emmanuel Macron mennyivel jobban szerepelt a fővárosban, mint az ország többi részén.

Párizsban és a vele határos három megyében Macron összesen 2 millió szavazatot kapott, Le Pen pedig csak 500 ezret. Ez 80 százalékos győzelem, ami jelentős mértékben hozzájárult Macron végső sikeréhez.

A szűken vett Párizs megye minden választókerületében legalább 80 százalékot ért el Macron. Az egyik leginkább migránsok által lakott 5. választókerületben például a szavazatok 90 százalékát szerezte meg.

Még néhány példa Macron párizsi eredményeire (és a tömeges migráció eredményeire):

• Nanterre (a zavargások kiindulópontja): 78 százalék
• Mantes-la-Jolie (felgyújtott városháza): 76 százalék
• Montreuil (városházára lőtt pirotechnika): 83 százalék
• Aubervilliers (felgyújtott buszgarázs): 78 százalék
• Saint-Denis (szolgálatteljesítés közben elhunyt tűzoltó): 79 százalék

Ezeket a szavazatarányokat ráadásul úgy érte el Macron, hogy sok bevándorló hátterű szavazó otthon maradt a második fordulóban, miután a legkedvesebb jelöltjük, a baloldali-kommunista Jean-Luc Mélenchon nem jutott be a második fordulóba (az elnökválasztás második fordulója előtt Mélenchon bár nem állt ki egyértelműen Macron mellett, azért határozottan ellenezte a Le Penre való szavazást).

A tavalyi francia elnökválasztás eredményei is jól mutatják, hogy egyre erősödik a nagyváros és a vidék, a globalisták és a szuverenisták közötti politikai ellentét. Más országokban is egyre nehezebb megtalálni a közös hangot a nagyvárosi és a vidéki emberek között. Franciaországban ráadásul ezt a konfliktust nagy mértékben erősíti az is, hogy a migránsok döntő többségében a nagyvárosokban élnek, és soha nem fogják a szuverenista politikát támogatni.

Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mi köthet össze egy nagyvárosi, nem francia anyanyelvű, afrikai származású francia állampolgárt, és egy vidéki kistelepülésen élő tősgyökeres franciát?

Valószínűleg szinte semmi. 

Még ebben a mostani szörnyű helyzetben is a teljes megosztottság látszik Franciaországban. Amíg a politikusok egyik része a zavargásokat ítéli el, addig a politikusok másik része csak a ”rendszerszintű rasszizmusban” látja a problémát. Ez hát a szép, új, multikulturális valóság ma Franciaországban, ahol egyre kevesebb a közös pont a társadalom szembenálló csoportjai között.

A jövő pedig még ennél is borúsabb. A franciák a napokban megtapasztalták, hogy egyes területek lakossága milyen könnyen fordul az állam ellen. Mindezt úgy, hogy egy éve még 80-90 százalékos arányban a ma is hatalmon lévő elnököt támogatták. Ez is mutatja, hogy Hudaibiya szelleme működik, a bevándorlók csak addig fogadják el az új otthonuk törvényeit, amíg nem érzik magukat elég erősnek a lázadáshoz.

Végül játszunk el a gondolattal, hogy mi fog történni Franciaországgal, ha egyszer végre megválasztanak egy jobboldali elnököt? Vajon hogyan fog működni az államhatalom azokon a helyeken, ahol most a szavazók 10 százaléka támogatta a jobboldali jelöltet?