Irán ma bemutatta legújabb ballisztikus rakétáját, amelyet Haibarnak neveztek el. Ez idáig egy ma már szinte teljesen átlagos hír a háborútól hangos világunkban. Azonban nagyon tanulságos, hogy mi marad ki ennek a hírnek a közléséből, a nyugati újságíró számára a Haibar egy, a sok jelentés nélküli ismeretlen szó közül, így nem is foglalkozik vele.

Ha azonban kicsit is ismernénk azt az iszlám civilizációt, aminek ma már több millió tagja él a nyugati kultúrkör országaiban, akkor biztos nem mennénk el szó nélkül a rakéta Haibar elnevezése mellett.

„Haibar, haibar zsidók, Mohamed serege még visszatér!” – hangzik a muzulmánok között a mai napig használt vészjósló figyelmeztetés a zsidóknak címezve.

Haibar egy ősi település a mai Szaúd-Arábia területén, ahol 628-ban Mohamed próféta vezetésével a muzulmánok legyőzték az akkor még ott élő zsidókat. Megölték, vagy elüldözték a veszteseket, a behódoló zsidókkal pedig egyezséget kötöttek, ami szerint ha alávetik magukat az iszlám uralomnak, akkor adófizetésért cserébe tovább élhetnek, ugyanakkor akkor üldözik el őket az otthonukból a muzulmánok, amikor akarják. Erre a történetre utal a ma már egyre több nyugati városban is hallható, izrealellenes tüntetésen is skandált fenti mondat, és a Haibar szó.

A rakéta elnevezése tehát nagyon nem véletlen, egyértelmű iráni fenyegetés Izrael részére. Ehhez képest hogyan közli ezt az egyik legnagyobb balliberális portál, amin rendszeresen vádolják a magyar kormányt antiszemitizmussal:

A cikkben pedig semmit nem írnak a Haibar szó jelentéséről, vagy arról, hogy miről is szól ez az elnevezés, pedig az a muzulmán antiszemitizmus egyik legfontosabb jelszava.

A fenti képernyőfotón látható címlap pedig úgy néz ki, mintha az egy konkrét üzenet lenne annak, aki tudja az iráni-izraeli konfliktus hátterét. Nem lenne ez meglepő, mivel a nyugati progresszív baloldal egyre szorosabb kapcsolatot ápol a muzulmánokkal, és egyre gyakoribbak a körükben az Izrael-ellenes kirohanások.

Ennél az értelmezésnél persze egy fokkal megengedőbb az, hogy a nyugati kultúrkörben élő újságíró (és az egész progresszív szerkesztősége…) egyszerűen nincs tisztában az iszlám kultúrában nyilvánvaló jelszavak jelentésével.

A Századvég Alapítvány 2016 óta végez átfogó európai közvéleménykutatásokat. A legutolsó, 2022-es Európa-Projekt során a kontinens 38 országában, összesen 38 ezer embert kérdeztek meg az európai folyamatokról. Az eredményeket január 31-én mutatták be egy konferencia keretében. A számos vizsgált kérdés közül itt most csak kettőt emelnék ki röviden, az illegális bevándorlással és keresztény kultúrával kapcsolatos véleményeket.

A Századvég felmérése szerint az elmúlt évekhez hasonlóan az abszolút többség (78 százalék) aggasztónak tartja az illegális bevándorlók beáramlását. Albánia kivételével minden vizsgált országban többségben vannak azok, akik a helyzetet aggasztónak találják, tanulságos, hogy még a hagyományosan migrációpárti, illetve a humanitárius megközelítést előtérbe helyező svéd, német, francia és holland társadalmak többsége is így gondolja.

A felmérésből szintén kiderül, hogy az európai lakosság többsége, 56 százaléka megőrizné a kontinens keresztény kultúráját is. A legnagyobb arányban a volt szocialista országokban nyilatkoztak így, de Európa többi régiójában is többségben voltak a támogató válaszok ebben a kérdésben.

A több éve végzett felmérések ráadásul megerősítik, hogy a fenti eredmények nem pillanatnyi állapotot tükröznek, és a rendszeresen ismétlődő kérdőívezés az eredmények megbízhatóságát is növeli. A részletes elemzéseket érdemes elolvasni a Századvég honlapján, főleg azért, mert hasonlóan átfogó kutatás kevés születik a vizsgált témákban.

Valószínűleg nem véletlen, hogy alig elérhető statisztika európai szinten például a lakosság etnikai, vallási megoszlásáról, vagy úgy általában alig van olyan adat, ami alapján reálisan fel lehetne mérni azt, hogy hol tart a nagy globalista mesterterv, az európai nemzetállami közösségek mesterséges felhígítása.

A multikulturális Európa projekt előrehaladását lehetne számszerűsíteni például az újonnan érkezők száma alapján, a migrációról szóló statisztikák azonban nagyon pontatlanok. A legmegbízhatóbb adat itt talán az egyes országokban különböző kontinensekről állampolgárságot kapók száma, amit korábban részletesen elemeztünk is, és megmutattuk, hogy milyen hatalmas különbségek vannak egyes országok között a migráció mértékében. Magyarország és Svédország között például százszoros. Ez egy fontos mutató, azonban az egész folyamatnak csak egy részét mutatja meg, arra már nem elérhető EU szintű adat, hogy az egyes országokban a népesség hány százaléka bevándorló hátterű már.

Egy másik jó példa az adathiányra a vallás területe. Az Eurostat rendszeresen közöl arról adatot, hogy az egyes EU országokban mekkora a kormányzatok kulturális és vallási célokra fordított kiadásai, de azt már nem találjuk meg az Eurostat oldalán, hogy mekkora az egyes országokban a különböző vallások híveinek aránya a népességen belül. A muszlim népesség számáról például a legfrissebb adatok hét évesek, 2016-ból származnak, és azokat is egy amerikai kutatóintézetnél találjuk meg, ami figyelembe véve a kérdés súlyát, igencsak elgondolkodtató.

A multikulturális társadalmak működéséről szóló adatokat elvétve találunk például pártszimpátia felmérésekben is. Az Egyesült Királyságban és Franciaországban a választások eredményeiről elérhető néhány felmérés vallások, vagy rasszok szerint. Belgiumban pedig a keresztnevekből lehet következtetni arra, hogy egyes településeken mekkora már a muzulmán vallású lakosság aránya.

Azonban ez mind esetleges, a legtöbbször nem rendszeresek az ilyen felmérések, és csak egy-egy országról szolgáltatnak információkat. A különböző statisztikai források alapján pedig nagyon nehéz adatokkal alátámasztani, és európai szinten bemutatni a folyamatokat.

Az egyes országokról szóló adatok alapján is látszik azonban, hogy a nemzetállamok jövőjét féltő emberek aggodalmaik valósak, főleg Nyugat-Európa multikulturális átalakítása jól láthatóan zajlik. Ezt pedig hitelesen be kellene mutatni az európai embereknek, ezért lenne szükség minél több, a Századvégéhez hasonló kiterjedt kutatásra, hogy adatokkal, tényekkel tudjuk bemutatni a multikulturális társadalmak kialakulásának következményeit, és visszásságait.

Az interjú rövidített, videós formában is megtekinthető a hirado.hu oldalon.

Hogyan lehet összehangolni az egyetemes keresztény értékeket a nemzeti értékekkel?

A keresztény értékeink és a nemzetünk jelene nagy átfedésben van egymással. Az, hogy nemzetünk egyáltalán létezik, az annak köszönhető, hogy erős keresztény gyökerei voltak. Ha nem lettek volna hívő őseink, és nem lettek volna olyanok, akik az ég felé emelték a tekintetüket, és a legnagyobb kihívások, megpróbáltatásakor idején nem imára kulcsolt kézzel kérték volna az Isten oltalmazó szeretetét, akkor ma nem lennénk itt. Azok a megpróbáltatások, amiket ez a nemzet túlélt, és amelyet nagyon kevés állam, nép élt volna túl, az azt mutatja, hogy

az Istennek szándéka van velünk, és az Isten számít ránk, magyarokra.

Ha egy nemzet felismeri, hogy a hit képes megtartani a józanság és a normalitás útján, annak a nemzetnek ragaszkodnia kell a hitéhez, a gyökereihez. A globalizmus éppen azt akarja, hogy ezt mind hagyd el, és legyen valami közös, valami olyan, amelynek nincsen fundamentuma, csak napról napra élj valami ideológiát, valami izmust, amelynek nincsenek gyökerei, nincsen tartalma, nincsen igazán a jövőbe mutató üzenete, ma azonban eladható. Azok, akik erre az útra mennek, azoknak a nemzeteknek nem sok jövője van.

Ray Honeyford egy szegény családban született Manchesterben 1934-ben. Apja képzetlen munkás volt, aki megsérült az első világháborúban, tíz testvére közül hat nem élte meg a felnőttkort. Ebből a helyzetből küzdötte fel magát a nyolcvanas évekre a bradfordi Drummond Középiskola igazgatójává.