Az ENSZ számításai szerint november 15-én elérte a Föld lakosságszáma a 8 milliárd főt. A növekedés legnagyobb részét hosszú ideje a fejlődő országok, és azon belül is Afrika adja. Videónkban összehasonlítjuk Európa és a fekete kontinens országainak népességszám változását 1950-től kezdve egészen a 2100-ig tartó előrejelzésekig. A számokat látva könnyen megérthetjük, hogy milyen hihetetlenül erős demográfiai nyomás hajtja az Európa irányába tartó tömeges migrációt.
A tömeges migráció mögött álló egyik legfontosabb ok a fejlődő országok gyors népességnövekedése. A folyamat sebességét jól mutatja, hogy alig 11 év alatt újabb egymilliárd emberrel lettünk többen a bolygón. Az ENSZ számításai szerint november 15-én éri el a Föld lakossága a 8 milliárd főt.
A népesség gyarapodása természetesen nem egyenletes a világ egyes részein. Az európai migráció szempontjából különösen fontos, hogy az elmúlt évtizedekben a leggyorsabb növekedés Afrikában és Ázsiában történt, amely területekről a legtöbb ember érkezik a kontinensre.
Jól mutatja a hatalmas különbségeket, hogy miközben 7 milliárdról 8 milliárd főre nőtt a Föld népessége, addig Európáé csak 9 millióval, Afrikáé csaknem 400 millióval, Ázsiáé pedig 500 millióval nőtt. Egyedül Indiában 170 millióval élnek jelenleg többen, mint 2011-ben.
A népesedési folyamatokat és az abból eredő jelenségeket még jobban megérthetjük, ha hosszabb távon vizsgáljuk meg az adatokat. Az ENSZ összesítéseiben 1950-ig visszamenőleg szerepelnek a lakosságszámok, így összehasonlíthatók az egyes országok tendenciái az elmúlt évtizedekben.
72 év alatt a föld lakosságszáma 2 és fél milliárd főről nőtt 8 milliárdra, tehát több, mint megháromszorozódott. Nem meglepő módon a háromszoros növekedés átlaga mögött hatalmas különbségek húzódnak meg az országok és kontinensek között.
A képre kattintva a térkép nagyobb formátumban is megnézhető.
Európában már számos ország népességszáma évek óta csökken, így a kontinens lélekszáma összességében mindössze 36%-kal nőtt 1950 óta. Bulgáriában és Lettországban egyenesen kevesebben élnek már napjainkban, mint a világháború utáni években.
Ezzel szemben Afrikában hatalmas népességrobbanás történt, több, mint hatszorosára növekedett a földrész népessége, és már eléri az 1 milliárd 400 millió főt. Nem kevés országban megtízszereződött a lakosságszám a fekete kontinensen, Dzsibutiban például 62 ezerről 1 millió főre, Nigerben 2,5 millióról 26 millió főre, Elefántcsontparton 2,6 millióról 28 millió főre nőtt.
A másik legnagyobb népességnövekedéssel rendelkező régió a Közel-Kelet, ahol szintén nagyjából hatszorosára növekedett a népességszám. Itt egészen extrém növekedéseket is láthatunk a gazdag Öböl-menti országokban. A világbajnokságot rendező Katar népessége 25 ezerről 3 millióra, a Dubajt is magába foglaló Egyesült Arab Emirátusok 70 ezerről 10 millió főre nőtt, tehát ezekben az országokban ma több, mint 100-szor annyian élnek, mint 1950-ben.
Az Európába irányuló migráció szempontjából azonban fontosabb, hogy legalább ötszörös népességnövekedés volt az olyan nagy kibocsátó országokban is, mint Afganisztán, Szíria és Irak.
Ez a népességrobbanás minden előrejelzés szerint tovább folytatódik majd a következő évtizedekben is. Újabb hetven év múlva a legalacsonyabb növekedéssel számoló előrejelzés szerint is meghaladja majd a fekete kontinens lélekszáma a 3 milliárdot. Ha pedig nem változnának a jelenlegi gyerekszámok, akkor már csak Afrikában 8 milliárdan élnének az évszázad végén.
2022. november 15-én tehát eléri a Föld lakosságszáma a 8 milliárd főt. A fenti számokat és a térképet látva világossá válik, hogy milyen fokozódó demográfiai nyomás nehezedik Európára, hiszen a földrajzi és gazdasági jellemzőkből kiindulva a népességrobbanáson áteső országokból a tömeges kivándorlás vágyott iránya eddig is Európa volt, és minden bizonnyal ez így lesz a jövőben is.
A nagyvárosok számának gyors emelkedése jól mutatja, hogy mekkora változáson megy keresztül a kontinens. Harminc év alatt megnégyszereződött a metropoliszok népességszáma, és az előrejelzések szerint ez a növekedés csak gyorsulni fog. Milyen lehet majd az élet egy 35 milliós afrikai megavárosban?
1960-ban, amikor számos afrikai ország függetlenné vált, még nagyon másképpen nézett ki a kontinens, mint napjainkban. Az egész kontinensen mindössze az egyiptomi Kairó és Alexandria, valamint a dél-afrikai Johannesburg népessége érte el az 1 millió főt.
Az ukrán gabona idei kiesésének lehetősége nagy riadalmat keltett a világban, több tízmillió fejlődő országbeli ember esetében növekedett meg az éhezés kockázata. Ez pedig nem véletlen. A migrációs kibocsátó országok népessége hatalmas ütemben növekszik, az elemzésekből pedig az látszik, hogy a természeti erőforrásaik egyre kevésbé tudják kielégíteni a lakosaik igényeit. A kibocsátó országok tartalékainak kimerülése a tömeges migráció mögött álló egyik legfontosabb folyamat, és minden jel szerint hosszú távon is fennmarad.
Az emberi társadalmak működéséhez természeti erőforrásokra van szükség, amik mindig is korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre. Az egyre magasabb szintű fogyasztás, és a Föld népességének gyors növekedése az elmúlt évtizedekben oda vezetett, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma már nagyobb, mint a bolygó biokapacitása. Világszinten 1971 óta van ez így, ami nagyon röviden azt jelenti, hogy több természeti erőforrást használunk fel, mint amit a bolygó hosszú távon képes biztosítani.
