Pierre Cassen élettörténete jól mutatja, hogy a globalizáció és a tömeges migráció miként teszi zárójelbe a korábbi ellentéteket a hagyományos bal- és jobboldal között.

A Hogyan lett a baloldal az iszlám szajhája könyv szerzője Párizs egyik külvárosában nőtt fel, az 1970-es években kezdett el kétkezi munkásként dolgozni a nyomdaiparban. Szakszervezeti vezető lett abban az időben, amikor Franciaországban a baloldal még tényleg a munkások jogaiért harcolt. A kétezres években azonban eltávolodott a baloldali pártoktól, mivel azok a bevándorlók szavazatainak reményében egyre inkább iszlámbarát politikát folytattak, feladva a francia állam szekuláris alapelveit.

A baloldal és az iszlám összefonódását a könyv első részében tizenkét francia politikus és médiaszereplő portréján keresztül ismerhetjük meg, amit utána jól kiegészít Pierre Cassen élettörténete.

A könyvben magyar szemmel talán az a legérdekesebb, hogy francia példákon keresztül láthatjuk, hogy milyen problémákat rejt magában a tömeges bevándorlás miatt kialakuló multikulturális társadalom. Nem csak a hírekbe bekerülő terrortámadásokról olvashatunk (igazán sokkoló, amikor 11 oldalon keresztül sorolja fel a könyv a Franciaország területén elkövetett dzsihadista merényleteket), hanem például az olyan problémákról is, amik Magyarországon még kevésbé ismertek. Megtudhatjuk, hogy az iszlám fejkendő elleni küzdelem hogyan vezet a keresztény jelképek betiltásához is, vagy azt, hogy a tömeges bevándorlás milyen ellentmondásban van a munkások jogainak védelmével.

Olvashatunk arról, hogy a kommunisták abban reménykednek, hogy a nyugatra került muszlimok majd Marxra cserélik fel Allahot, és arról is, hogy egyesek szerint ugyanolyan elvek mentén válik a franciák egy része napjainkban iszlám kollaboránssá, mint ahogyan sokan náci kollaboránsok lettek a második világháború alatt. 

„Ön nem képes belátni, hogy nacionalizmus nélkül Franciaország már német lenne, és nacionalizmus nélkül Európa muszlim lesz.”

– a szerző ehhez hasonló erős mondatokkal üzen Emmanuel Macronnak és a többi, szerinte iszlámmal kollaboráns francia politikusnak. Azoknak, akik a kényelmes, védett otthonaikban félre tudnak nézni, amikor az olyan, multikulturalizmusból fakadó problémákról van szó, mint például a június végén kitörő hatalmas zavargások.

Pierre Cassen Franciaországban vitatott megítélésű. Ahogyan arról könyvében is beszámol, szinte folyamatosan bíróságra kell járnia, mivel a globalista oldal rendszeresen hírhamisítással, idegengyűlölettel és iszlamofóbiával vádolja. Hogy ebből mennyi a jogos bírálat? Egyáltalán nem lényegtelen kérdés ez egy hiteles szuverenista politika megvalósíthatóságának szempontjából. Az azonban biztos, hogy a könyvét elolvasva láthatjuk, hogy miként alakul ki elkerülhetetlen módon a konfliktus a hagyománytisztelő állampolgárok és a multikulturalizmus támogatói között egy korábban egységes nemzetállamban.

A könyv legfontosabb tanulsága talán az, hogy mára sok szempontból meghaladottá vált a klasszikus jobb- és baloldali politikai felosztás. Az elmúlt évtizedek folyamatai – különösen a tömeges migráció – eredményeképpen az igazi választóvonal ma már a szuverenisták és a globalisták között húzódik. Ráadásul ez a választóvonal sokkal inkább egy hatalmas szakadék, mint egy betemethető árok. Hiszen

a befogadó nemzetállamhoz csak lazábban kötődő bevándorlók szinte kivétel nélkül a globalista tábort erősítik, a saját hazájukat féltő, őshonos európaiak pedig egyre kétségbeesetté válnak azt látva, ahogyan elveszítik hazájukat.

Ezért a két oldalt elválasztó szakadék csak mélyül, és kialakulnak a párhuzamos társadalmak, ahol az összetartó nemzetek helyét átveszik az egymás mellett élő, de egymáshoz szinte semennyire sem kötődő embercsoportok.

Ennek a folyamatnak a Franciaországi példáját ismerhetjük meg a könyvből, ami a Századvég Kiadó jóvoltából magyarul is olvasható.