A Századvég Alapítvány 2016 óta végez átfogó európai közvéleménykutatásokat. A legutolsó, 2022-es Európa-Projekt során a kontinens 38 országában, összesen 38 ezer embert kérdeztek meg az európai folyamatokról. Az eredményeket január 31-én mutatták be egy konferencia keretében. A számos vizsgált kérdés közül itt most csak kettőt emelnék ki röviden, az illegális bevándorlással és keresztény kultúrával kapcsolatos véleményeket.

A Századvég felmérése szerint az elmúlt évekhez hasonlóan az abszolút többség (78 százalék) aggasztónak tartja az illegális bevándorlók beáramlását. Albánia kivételével minden vizsgált országban többségben vannak azok, akik a helyzetet aggasztónak találják, tanulságos, hogy még a hagyományosan migrációpárti, illetve a humanitárius megközelítést előtérbe helyező svéd, német, francia és holland társadalmak többsége is így gondolja.

A felmérésből szintén kiderül, hogy az európai lakosság többsége, 56 százaléka megőrizné a kontinens keresztény kultúráját is. A legnagyobb arányban a volt szocialista országokban nyilatkoztak így, de Európa többi régiójában is többségben voltak a támogató válaszok ebben a kérdésben.

A több éve végzett felmérések ráadásul megerősítik, hogy a fenti eredmények nem pillanatnyi állapotot tükröznek, és a rendszeresen ismétlődő kérdőívezés az eredmények megbízhatóságát is növeli. A részletes elemzéseket érdemes elolvasni a Századvég honlapján, főleg azért, mert hasonlóan átfogó kutatás kevés születik a vizsgált témákban.

Valószínűleg nem véletlen, hogy alig elérhető statisztika európai szinten például a lakosság etnikai, vallási megoszlásáról, vagy úgy általában alig van olyan adat, ami alapján reálisan fel lehetne mérni azt, hogy hol tart a nagy globalista mesterterv, az európai nemzetállami közösségek mesterséges felhígítása.

A multikulturális Európa projekt előrehaladását lehetne számszerűsíteni például az újonnan érkezők száma alapján, a migrációról szóló statisztikák azonban nagyon pontatlanok. A legmegbízhatóbb adat itt talán az egyes országokban különböző kontinensekről állampolgárságot kapók száma, amit korábban részletesen elemeztünk is, és megmutattuk, hogy milyen hatalmas különbségek vannak egyes országok között a migráció mértékében. Magyarország és Svédország között például százszoros. Ez egy fontos mutató, azonban az egész folyamatnak csak egy részét mutatja meg, arra már nem elérhető EU szintű adat, hogy az egyes országokban a népesség hány százaléka bevándorló hátterű már.

Egy másik jó példa az adathiányra a vallás területe. Az Eurostat rendszeresen közöl arról adatot, hogy az egyes EU országokban mekkora a kormányzatok kulturális és vallási célokra fordított kiadásai, de azt már nem találjuk meg az Eurostat oldalán, hogy mekkora az egyes országokban a különböző vallások híveinek aránya a népességen belül. A muszlim népesség számáról például a legfrissebb adatok hét évesek, 2016-ból származnak, és azokat is egy amerikai kutatóintézetnél találjuk meg, ami figyelembe véve a kérdés súlyát, igencsak elgondolkodtató.

A multikulturális társadalmak működéséről szóló adatokat elvétve találunk például pártszimpátia felmérésekben is. Az Egyesült Királyságban és Franciaországban a választások eredményeiről elérhető néhány felmérés vallások, vagy rasszok szerint. Belgiumban pedig a keresztnevekből lehet következtetni arra, hogy egyes településeken mekkora már a muzulmán vallású lakosság aránya.

Azonban ez mind esetleges, a legtöbbször nem rendszeresek az ilyen felmérések, és csak egy-egy országról szolgáltatnak információkat. A különböző statisztikai források alapján pedig nagyon nehéz adatokkal alátámasztani, és európai szinten bemutatni a folyamatokat.

Az egyes országokról szóló adatok alapján is látszik azonban, hogy a nemzetállamok jövőjét féltő emberek aggodalmaik valósak, főleg Nyugat-Európa multikulturális átalakítása jól láthatóan zajlik. Ezt pedig hitelesen be kellene mutatni az európai embereknek, ezért lenne szükség minél több, a Századvégéhez hasonló kiterjedt kutatásra, hogy adatokkal, tényekkel tudjuk bemutatni a multikulturális társadalmak kialakulásának következményeit, és visszásságait.

Belgium adminisztratív és sok más szempontból is területileg három régióra tagolódik. A déli rész a francia ajkú Vallónia, az északi a flamand (holland) nyelvű Flandria, valamint a főváros és közvetlen környezete, a Brüsszel fővárosi régió is külön egységet képez az országon belül..

A friss közvéleménykutatások szerint a Hollandiával határos Flandriában élő emberek több, mint negyede azt mondja, hogy a Vlaams Belang pártra fog szavazni 2024-ben. A párt nevét magyarul Flamand Érdekre lehetne fordítani, a konzervatív és bevándorlásellenes pártot a mainstream médiában természetesen populistának, szélsőjobboldali, esetleg nacionalistának szokták bélyegezni. Ráadásul a felmérések szerint a régió második legnépszerűbb pártja a hasonló elveket valló, szintén konzervatív N-VA, az Új Flamand Szövetség. Jelenleg a két jobboldali pártot támogatná a flamand szavazók közel fele.

Az elemzők szerint a konzervatív pártok erősödése mögött a Belgiumban erősödő szociális-gazdasági nehézségek mellett egyértelműen a tömeges bevándorlással járó problémák állnak. Látva az elmúlt hetek zavargásait Belgium nagyvárosaiban, nem nehéz elképzelnünk, hogy a hagyománytisztelő belga embereket zavarja az, ahogyan átalakult az országuk az elmúlt évtizedekben..

Érdemes ezért megnézni, hogy mégis milyen mértékben alakult át Belgium népessége az elmúlt évtizedekben.

A belga statisztikai hivatal eredet szerint három kategóriára osztja az ország lakosságát. Belga hátterű embernek a statisztikában azt tekintik, akinek már mindkét szülőjének is belga volt az első nemzetisége, ők 2022 január 1-én 7,7 millióan voltak Belgiumban.

Rajtuk kívül él 2,4 millió bevándorló hátterű belga állampolgár is az országban. Közülük 1,2 millió a születésekor még egy másik ország állampolgára volt, a másik 1,2 milliónak pedig legalább az egyik szülője másik országból származik.

Valamint további 1,5 millió külföldi, nem belga állampolgár is él még Belgiumban. Így jön össze az ország 11,6 millió lakosa: 7,7 millió őshonos belga + 2,4 millió bevándorló hátterű belga + 1,5 millió külföldi.

A társadalom mértékének átalakulását jól szemlélteti, hogy az országban a belga háttérrel rendelkezők, az őshonosok aránya a 2002-es 81,2%-ról 2012-re 73,4%-ra, 2022-re pedig 66,6%-ra esett.

Ha ez a folyamat így folytatódik, akkor történelmi távlatban egy szempillantás alatt, alig húsz év múlva, 2040 környékén már kisebbségben lesznek Belgiumban az őshonosok, a két belga szülővel rendelkező belgák.

Az átalakulás iránya egyértelmű, a 18 év alattiak között már ma is eléri a 47%-ot a nem őshonos belgák aránya.

A bevándorlás hatása más országokhoz hasonlóan Belgiumban is egyértelműen erősebb a nagyvárosokban, és kiemelkedően Brüsszelben. A külföldiek és a bevándorló hátterű állampolgárok aránya Flandriában 25%, Vallóniában 35%, a főváros régiójában pedig 75%.

Tehát az 1 millió 223 ezres brüsszeli régió lakosságának összetétele így néz ki:

– 297 ezer őshonos belga

– 487 ezer bevándorló hátterű belga állampolgár

– 439 ezer külföldi

Ráadásul amíg 2002-ben a nem őshonos belgák közül országos szinten az EU-n és az Egyesült Királyságon kívüliek aránya 40% volt, addigra mostanra az arányuk 52%-ra nőtt, tehát egyre inkább más kultúrákból érkeznek a Belgiumba bevándorló emberek.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy a fővárosban a külföldiek nagy része biztosan az unió bürokratája, az adatok megcáfolják ezt. A Brüsszeli régióban a nem őshonos belgák 60%-a az EU-n kívülről származik.

Brüsszel 1,2 millió lakosából tehát 555 ezer az EU-n kívülről, főleg a Közel-Keletről és Észak-Afrikából származik. A fővárosi régió több részén is ők alkotják a többséget. Ez az a multikulturális közeg, ahol a fő döntéseket hozzák Európa, és az európai nemzetállamok jövőjével kapcsolatban.