Leggyakrabban öt országot, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt, Türkmenisztánt és Üzbegisztánt szokták Közép-Ázsiához sorolni. Az elmúlt időszakban rendszeressé váltak hazánk és a térség kapcsolatáról szóló hírek, ami jól mutatja az öt ország növekvő jelentőségét. A régió általános jellemzőit és a migrációs folyamatait korábbi cikkünkben mutattuk be, most pedig a Közép-Ázsiában élő orosz kisebbség súlyáról fogunk részletesebben írni.

Az Orosz Birodalom már a 19. században fokozatosan kiterjesztette uralmát Közép-Ázsiában. Ezt követően az oroszok hegemóniája meg is maradt 1991-ig, amikor a Szovjetunió felbomlásakor az öt közép-ázsiai tagköztársaság kikiáltotta függetlenségét. Ez a 100-150 évig tartó, hosszú orosz uralom természetesen nem múlt el nyomtalanul a terület népességi összetételében sem.

Az orosz térnyerésnek a birodalom magterületeihez közelebb fekvő Kazahsztán volt a leginkább kitéve, hiszen Közép-Ázsiának ezen a részén már a 19. század közepére stabilizálták a cárok a hatalmukat. Bár a térségben 1897-ben tartott első népszámlálás alkalmával még 83 százalék volt a kazah népesség aránya, ez folyamatosan csökkent a következő évtizedekben, mivel egyre több orosz és más szláv telepes érkezett a területre. Ők a birodalom közigazgatásában, az oktatási intézményekben, a mezőgazdaságban és a kiépülő iparban dolgoztak.

1959-ben az orosz és az ukrán etnikumú lakosság együttesen Kazahsztán lakosságának már több, mint az 50 százalékát adta, szemben a kazahok 30 százalékos népességarányával.

Ezt követően a kazahok magasabb gyermekszámának köszönhetően lassan elkezdett növekedni a részarányuk, azonban még az 1989-es népszámláláskor is kevesebb kazah élt a kazah tagköztársaságban, mint orosz és ukrán együttvéve.

Az 1990-es évektől, a függetlenség kikiáltása után drasztikusan megváltoztak a népesedési folyamatok Kazahsztánban és a régió másik négy országában is. Az addig kivételezett helyzetben lévő oroszok ellen diszkriminatív intézkedéseket hoztak. Az új kormányok a nemzeti identitás erősítésére törekedtek, aminek része a – térségben egyébként még mindig fontos szerepet játszó – orosz nyelv visszaszorítása is.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a demográfia Közép-Ázsiában is nagy úr. Az államalkotó népek körében jóval magasabb a teljes termékenységi arányszám, azaz az egy nőre jutó gyermekszám, mint az orosz etnikum körében. Ezt a különbséget az oroszok 1990 utáni kivándorlása pedig csak tovább erősítette. A folyamatok eredményeképpen a térség minden országában gyorsan csökken az oroszok száma és aránya is.

Az orosz lakosság arányát bemutató térképeken is jól látható, hogy a másik négy közép-ázsiai országban is a kazahhoz hasonló folyamatok zajlottak le. Csak a felfutó időszakban a későbbi meghódítás, a nagyobb földrajzi és kulturális távolság miatt az oroszok aránya a csúcson is alacsonyabb maradt, mint Kazahsztánban. 1991 után pedig még drasztikusabb volt az orosz etnikum térvesztése a négy kisebb területű országban, így mára a lakosságnak csak egy kis töredékét alkotják az oroszok. Tádzsikisztánban például kevesebb, mint a tizedére esett vissza a létszámuk.

A visszaszorulásuk ellenére az oroszok még mindig nagy gazdasági és politikai befolyással bírnak a térségben, igaz ez az országokban élő orosz kisebbségre, és Oroszországra is. Mára azonban egyértelműen növekedett a közép-ázsiai országok mozgástere, amiben a saját stabilitásuk növekedése mellett annak is szerepe van, hogy az oroszok egyértelmű dominanciáját oldja Kína növekvő jelenléte a régióban.

Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy Kazahsztán északi részének etnikai térképe sokban emlékeztet Kelet-Ukrajnára, mivel az Oroszországgal határos térségben még mindig jelentős területeken többségben van az orosz lakosság. Nem véletlen, hogy Kazahsztánt nem tette boldoggá, amikor tavaly Oroszország megtámadta Ukrajnát.

A Közép-Ázsiai nemzetek fokozatosan szilárdulnak meg, azonban két hatalmas szomszéduk közelében komoly kihívás számukra a függetlenségük megerősítése. Az orosz népesség aránya a régióban jól mutatja, hogy mit eredményez a nemzeti közösségek számára a birodalmi elnyomás, illetve az az alóli felszabadulás. Ha nincs a Szovjetunió felbomlása, az orosz hatalom visszaszorulása, akkor könnyen lehet, hogy mára az emberiség ezzel az öt nemzettel szegényebb lenne.

Közép-Ázsiát az öt volt szovjet tagköztársaság, az öt ”sztán” alkotja, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán. Hazánkból nézve talán ez az egyik legkevésbé ismert része a Földnek, valószínűleg a földrajzban járatosabb magyarok jelentős része is elbizonytalanodna, ha egy Közép-Ázsiát ábrázoló vaktérképen meg kellene neveznie az öt országot. Érdemes azonban jobban megismernünk ezt a régiót, hiszen a gyorsan fejlődő térség egyre jelentősebb globálisan is, és Magyarországhoz is egyre több szállal kapcsolódik.

Közép-Ázsia jelentőségét nagy területe, növekvő népessége, jelentős természeti erőforrásai és földrajzi elhelyezkedése adja. A térség kiterjedését jól érzékelteti, hogy a legnagyobb ország, Kazahsztán területe nagyobb, mint Franciaországé, Ukrajnáé, Spanyolországé, Németországé, Lengyelországé és Olaszországé együttvéve, a legnyugatibb és legkeletibb pontja pedig olyan távol van egymástól, mint Madrid Helsinkitől.

Az öt ország együttes lakosságszáma ma már meghaladja a 70 millió főt, és tovább növekszik. Érdekesség, hogy nem a hatalmas, de ritkán lakott Kazahsztán a legnépesebb ország közülük, hanem Üzbegisztán, ahol a régió lakosságának közel fele él. Fontos kiemelni azt is, hogy a Szovjetunió felbomlása óta mind az öt országban erőteljesen nő az államalkotó néphez tartozók aránya, a közép-ázsiai országok nemzetállami karaktere egyre határozottabbá vált az elmúlt évtizedekben.

A térség a 19. század második felétől egészen az 1990-es évekig az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió uralma alatt állt. A hosszú orosz befolyás pedig természetesen máig érezteti hatását. Kiemelendő, hogy bár csökken az arányuk, még mindig jelentős számban élnek a közép-ázsiai országokban oroszok, főleg Kazahsztánban és Kirgizisztánban.

Oroszország továbbra is a legfontosabb nagyhatalom a térségben, az elmúlt évtizedekben azonban megszűnt a totális dominanciája. A közép-ázsiai nemzetállamok megszilárdulásával, és Kína felemelkedésével párhuzamosan a térség országai egyre inkább Oroszországtól független szereplőként viselkednek. Ma már a régió sokkal inkább tekinthető határterületnek Oroszország és Kína között, egyfajta átmeneti zónának. A változó hangsúlyokat jelzi, hogy az Ukrajnához hasonlóan szintén jelentős orosz kisebbséggel rendelkező Kazahsztán érthetően nem örült az ukrán-orosz háborúnak, tavaly ősszel például nem is ismerte el a kelet-ukrán területek Oroszországhoz csatolását. A kínai befolyás növekedését pedig jelzi, hogy a régiónak kiemelt szerepe van az Új Selyemútban, vagyis a kínai Egy Övezet Egy Út kezdeményezésben. A Kínát Európával összekötő kereskedelmi útvonalak közül több is a térség országain keresztül halad át, ami tovább növeli a régió jelentőségét. Ez a földrajzi elhelyezkedés, a Kína és Oroszország közé ékelődés az oka annak is, hogy eddig a nyugati hatalmaknak nem sok esélyük volt a térségben befolyást szerezni.

A „keleti nyitás” politikájának köszönhetően Magyarország azonban jó kapcsolatokat épített ki az utóbbi években Közép-Ázsiában. Ezt mutatja, hogy folyamatosan bővülnek a hazánk és a gyorsan fejlődő régió közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok. Egyre nagyobb a külkereskedelmi forgalmunk Közép-Ázsiával, megjelent az országokban az OTP, sorra kötik meg a mezőgazdasági, élelmiszeripari, gyógyszeripari, atomenergetikai együttműködéseket, valamint több száz közép-ázsiai hallgató tanul ösztöndíjjal a magyar egyetemeken. Az elmúlt időszakban különösen felértékelődtek a régió természeti kincsei, Kazahsztánból már ma is jelentős mértékben érkeznek hozzánk szénhidrogének, a térség pedig a jövőben még nagyobb szerepet játszhat Európa energiaellátásában.

Ki kell emelni, hogy Magyarország 2018 óta megfigyelői státusszal rendelkezik a török nyelvű országokat tömörítő Türk Államok Szervezetében, amelynek Törökország és Azerbajdzsán mellett Közép-Ázsiából Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán is a tagja, Türkmenisztán pedig hazánkhoz hasonlóan megfigyelőként vesz részt a szervezetben (Tádzsikisztán nem tag, mivel a tádzsik nem a török nyelvek közé tartozik, hanem a perzsával rokon). A szervezetben való tagság elősegíti, hogy a gazdasági és a kulturális kapcsolatok is fejlődjenek Magyarország és a térség között.

A szoros kapcsolatokat jól mutatja a kirgiz elnök mostani látogatása is, Szadir Zsaparov az Európai Unióban először Magyarországon járt elnökként.

Közép-Ázsia a migráció szempontjából is érdekes régió. A térség mindegyik állama jelentős számban bocsát ki vendégmunkásokat a gyors népességszám növekedés miatt. A legjelentősebb az Oroszország felé tartó, munkavállalási célú migráció, a 36 milliós Üzbegisztánból 3,1 millió, a 6 milliós Kirgizisztánból 1,1 millió vendégmunkás dolgozik ott. Azonban nem csak a hatalmas északi szomszéd irányába indulnak el a közép-ázsiaiak, az orosz-ukrán háború felerősítette azt a már korábban érzékelhető folyamatot is, hogy a vendégmunkások egyre inkább az EU országait, Törökországot, az Öböl-menti államokot, vagy éppen Dél-Koreát választják céljuknak. A vendégmunkások jelentőségét a térségben jól mutatja, hogy Tádzsikisztán és Kirgizisztán a vendégmunkások hazautalásaitól leginkább függő országok közé tartoznak világszinten is.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az öt közép-ázsiai ország gazdasági fejlettsége igen eltérő. Az utóbbi években Kazahsztán már befogadó ország is, sok munkavállaló érkezik az Oroszországgal már nagyjából egy fejlettségi szinten lévő államba a többi közép-ázsiai országból. Ez a helyzet létrehoz egy lift-szerű migrációs trendet, ami során a kevésbé fejlett közép-ázsiai országokból, például Kirgizisztánból Kazahsztánban vállalnak munkát, amivel párhuzamosan a kazahok pedig Oroszországban lesznek vendégmunkások. A liftezés egy új eleme is megjelent az orosz-ukrán háború következtében. Ellentétes irányba az orosz állampolgárok is növekvő számban érkeztek Közép-Ázsiába az utóbbi évben. Az Oroszországtól való távolodást is jelezte, hogy tavaly ősszel Kazahsztán nagy számban fogadta be a háborús mozgósítás elől elmenekülő oroszokat.

 A klímamigráció szintén erőteljesen jelen van a térségben. A Kazahsztán és Üzbegisztán területén fekvő Aral-tó kiszáradása közismert, ami mutatja, hogy milyen éghajlati kihívásokkal kell szembenéznie a térség országainak. A szárazság miatt lakhatatlanná váló térségeket nagyon sok embernek kell elhagynia. A vízkészletekért folyó verseny jelentős konfliktusforrás a közép-ázsiai országok között.

Problémát jelent még továbbá a régióban Afganisztán is, amellyel Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán is határos. A Föld egyik legkevésbé stabil államából menekültek és szélsőséges nézetek is érkeznek, ami komoly biztonsági fenyegetés elé állítja a közép-ázsiai országokat.

A régió migrációs helyzetéről további részletesen olvashatunk a Migrációkutató Intézet elemzésében.

Látható tehát, hogy Közép-Ázsiának számos problémával kell szembenéznie. Az orosz-ukrán háború következményei, nagyarányú kitettség a vendégmunkások hazautalásainak, klímaváltozás, regionális konfliktusok, Afganisztán közelsége. Ugyanakkor hatalmas potenciál is van a térségben, a Kína és Európa közötti híd szerep, a gazdasági fejlődés előreláthatólag egyre fontosabbá teszi a régiót a világpolitikában. Magyarországnak a közös kulturális gyökerek miatt is minden esélye megvan arra, hogy profitáljon a térség fejlődéséből, és kölcsönösen előnyös együttműködéseket kössön az öt „sztánnal”.