Furcsa határkövek - 15. rész

Blogunk legújabb sorozatában a világ híres-hírhedt határköveit mutatjuk be. Rávilágítunk arra, hogy a határ nemcsak elválaszt, hanem adott esetben mosolyt csalva az emberek arcára össze is köthet népeket. Írásink megemlékeznek az egykori belnémet határ áldozatairól, elvisznek minket Japán térségébe és Londonderrybe, de bemutatják azt a kötélpályát, amely egy spanyol várost köt össze egy bájos portugál falucskával. Sikeres határátlépést mindenkinek!

A japán-orosz határkérdés

A Kuril-szigetek déli szigetcsoportja mintegy négy kilométerre helyezkedik el a japán partoktól. Az elmúlt évszázadban számos konfliktus eredője volt a terület, amely egyaránt terheli Japánt és Oroszországot, valamint jogelődjét, a Szovjetuniót.

A szigetcsoport modernkori története a II. világháború utolsó évéig nyúlik vissza. A Japán Császárság a vesztes oldalon fejezte be a világégést, így a győztes hatalmak felé valamilyen jóvátétellel tartozott, még akkor is, ha két nagyvárosának civil lakosságát az Amerikai Egyesült Államok atombombák elpusztították.

1946-ban – az amerikaiakkal beleegyezésével – a Szovjetunió birtokba vette a szigetcsoportot, és ezzel egy máig tartó konfliktust idézett elő. A terület ugyanis bővelkedik ásványkincsekben, óriási gáz- és olajkészletekkel rendelkezik, valamint fölöttébb gazdag a tenger halállománya. Nem meglepő tehát, hogy mind Oroszország, mind pedig Japán igényt tart a szigetcsoportra. Tokió helyzetét ráadásul nehezíti, hogy a szigetcsoport déli részének birtoklásával Moszkva kőhajításnyira került a japán partoktól.

 A terület tehát a két állam közötti konfliktusok forrása, bár az is kétségtelen tény, hogy a győztes Szovjetunió – kvázi önkényesen – saját területeként vette birtokba a szigetcsoportot 1946-ban. Igaz, a történelmet mindig a győztesek írják – tartja a bölcselet.