Furcsa határkövek – 24. rész

Az egykori világbirodalom határán: az iraki-iráni határszakasz

Mezopotámia egykor a Közel-Kelet egyik legfényesebben ragyogó csillaga volt. A Tigris, valamint az Eufrátesz folyók közti terület bővelkedett termőterületben, nem véletlen, hogy az első folyómenti kultúrák a térségben alakultak ki.

A XX. század vérzivatarai közül az 1980-ban kitört irak-iráni háború volt 1945 utáni korszak egyik legnagyobb, leghosszabb fegyveres konfliktusa. A vita a Shatt el-Arab folyó ellenőrzésének feletti jog kapcsán robbant ki. A vízi útvonal ugyanis kiemelt kereskedelmi útvonalnak számított a térségben.

A két fél 1980-tól kezdve – csaknem nyolc éven keresztül – szinte minden fegyvert bevetett a másik féllel szemben: szögesdrótrendszer, tömegrohamok, illetve gáz- és rakétatámadás jellemezte ezt a véres konfliktust. Nem meglepő módon a két ország vezetője egyfajta versengésnek fogta föl a háborút, mind Szaddam Husszein, mint pedig Khomeini a saját népszerűségének emelkedését remélte a háború estleges megnyerésétől.

A mintegy másfél millió halottal járó háborúskodás végül – az ENSZ nyomására is – 1988 augusztusában ért véget, de voltak olyan hadifoglyok, akiket az egykor harcban álló felek csak tizenöt évvel később, 2003-ban cseréltek ki egymással.

A kérdéses területen ma már működik legális határátkelő, ahonnan a folyó egyik oldalán elhelyezkedő államból, a másikba át lehet kelni. A két állam közti egykori konfliktus mértékét azonban kiválóan jelzi, hogy mindösszesen egy átkelő üzemel az irakiak és az irániak számára.

Remélhetőleg a jövőben a két állam együttműködésének bővülése kapcsán sikerül több átkelőt nyitniuk.