Furcsa határkövek – 26. rész

Sorozatunkban a világ híres-hírhedt határköveit mutatjuk be. Rávilágítunk arra, hogy a határ nemcsak elválaszt, hanem adott esetben mosolyt csalva az emberek arcára össze is köthet népeket. Írásink megemlékeznek az egykori belnémet határ áldozatairól, elvisznek minket Japán térségébe és Londonderrybe, de bemutatják azt a kötélpályát, amely egy spanyol várost köt össze egy bájos portugál falucskával. Sikeres határátlépést mindenkinek!

Az alkoholturizmusra építő komptársaságtól az Öresund-hídig

Dánia és Svédország között évszázadokig csak hajóval, a modernebb időkben komppal lehetett közlekedni.

A két skandináv jóléti állam egyike sem épített átkelőt az Öresund-szorosban. Oka kifejezetten prózai volt: sokba került volna megépíteni. Jelen esetben tehát szó sincs arról, hogy a komptársaságok üzemeltetőinek jobban megérte, ha mindenki az ő viszonylataikat használja a híd helyett. Itt jegyezzük meg, Szicília és az olasz csizma között állítólag ezen ok miatt nem épült híd. A helyi, olasz kompok működtetésében pedig – a hírek szerint – komoly szerepe van bizonyos gazdasági köröknek, néhányan a rettegett maffiát sejtik az egész mögött… Persze lehet, hogy mindez csak kocsmai pletyka.

A 60 évektől kezdve – sőt gyakorlatilag a II. világháborút követően – Dániában sokkal szabadabb szabályok vonatkoztak az alkoholfogyasztásra, mint északi szomszédjánál, Svédországban. Koppenhágában nem volt gond sört, bort, vagy éppen valamilyen rövidital vásárolni, ugyanez Malmőre nem volt igaz. Sört és gyengébb borokat is még csak (méregdrágán) árusítottak bizonyos üzletek, de a röviditalt aranyárban mérték, ráadásul csak a sokcsillagos, előkelő szállodákban és éttermekben lehetett legálisan hozzáférni whiskyhez vagy vodkához.

Ezen a helyzeten változtatott a dán komptársaság, amely Koppenhágában feltöltötte „minden jóval” a hajó italbárját, és csak azt követően futott ki a nemzetközi vizekre. Az út a dán főváros és Malmö között nem volt több egy jó bő óránál. Miután a visszaúton felvette a svéd „turistákat”, nemzetközi vizekre kiérve a derék svéd atyafiak többsége megrohamozta a bárpultot, ahol a mogyoró és snackek mellett főleg sör és vodka fogyott.

Koppenhágában a vámvizsgálat során többeket támogatni kellett, akkora mennyiséget sikerült az illetőnek az olcsóbb dán italokból elfogyasztania.

A majd nyolc kilométer hosszú Öresund-híd 2000-es átadása véget vetett a „szeszkompok” aranykorának, és fél órára rövidítette a két nagyváros közti távolságot. Mivel mindkét ország a schengeni övezet tagja, egy határőr sem zavarja meg az utast, hogy a Koppenhágában vásárolt Carlsberget hangos szisszenéssel kinyissa, és élvezze a tengerszoros szépségét a száguldó vonatból…