Furcsa határkövek – 28. rész

Sorozatunkban a világ híres-hírhedt határköveit mutatjuk be. Rávilágítunk arra, hogy a határ nemcsak elválaszt, hanem adott esetben mosolyt csalva az emberek arcára össze is köthet népeket. Írásink megemlékeznek az egykori belnémet határ áldozatairól, elvisznek minket Japán térségébe és Londonderrybe, de bemutatják azt a kötélpályát, amely egy spanyol várost köt össze egy bájos portugál falucskával. Sikeres határátlépést mindenkinek!

Országnév helyett „Sok szerencsét!” felirat a határon.

 Európa keleti végén, Azerbajdzsán és Örményország konfliktusa nem újkeletű. Igaz, a szovjet időkben Moszkva kemény kézzel kezelte a tagköztársaságok esetleges konfliktusait, sokszor a rájuk jellemző, „előbb lövünk, aztán kérdezünk” elvet érvényesítette. Nem engedhetett semmiféle etnikai, vallási konfliktust a birodalmon belül, ez ugyanis a központosított állam meggyengüléséhez vezetett volna.

Ennek ellenére, az azeri és örmény nép viszonya nem volt konfliktusoktól mentes.

Az első hegyi-karabahi háború hivatalosan 1988-tól 1994-ig tartott, a területen élő örmény szeparatisták 1991-ben, a Szovjetunió összeomlásakor szakadtak el Azerbajdzsántól. Az ezt követő konfliktus mintegy 30 ezer emberéletet követelt. A háború eredményeként létrejött a független Hegyi-Karabah Köztársaság is a térségben.

A függetlenné váló Örményország és Azerbajdzsán határvonala több mint 400 kilométer hosszan nyúlik a főképp hegyi terepen.

Mindkét ország vezetése jelentős összeget költ határvédelemre, így mind az azeri, mind pedig az örmény oldalon jelentős katonai egységeket állomásoztatnak.  A legutóbbi konfliktus a két nép között 2022 szeptemberében robbantak ki, amikor az örmény vezetés közlése szerint azeri egységek nyitottat tüzet örmény célpontok ellen. Az összetűzésekben – örmény közlés szerint – negyvenkilenc katona vesztette életét.

Ilyen előjelek mellett nem meglepő, ha több közúti határátkelő örmény oldalán – persze ez lehetne az azerin is – a Sok szerencsét! felirat búcsúztatja a kilépő utazót.