Furcsa határkövek – 30. rész

Sorozatunkban a világ híres-hírhedt határköveit mutatjuk be. Rávilágítunk arra, hogy a határ nemcsak elválaszt, hanem adott esetben mosolyt csalva az emberek arcára össze is köthet népeket. Írásink megemlékeznek az egykori belnémet határ áldozatairól, elvisznek minket Japán térségébe és Londonderrybe, de bemutatják azt a kötélpályát, amely egy spanyol várost köt össze egy bájos portugál falucskával. Sikeres határátlépést mindenkinek!

Zöld vonal a mediterrán szigeten

Ciprus az első világháborút követően, 1925-ben lett a brit korona gyarmata. A mediterrán sziget évszázadokon keresztül a nagy hadiutak kereszteződésében állt. Nem véletlen, hogy arabok, oszmánok, görögök, velenceiek is uralták a térséget.

1959-ben azonban a sziget a függetlenség útjára lépett: Londonban a britek, a görögök és a törökök egységesen nyilatkoztak a sziget függetlenségéről. Az egy évvel később Nikosziában aláírt szerződés értelmében mindhárom fél katonai egységeket állomásoztathatott. Ezzel a sziget megosztása megkezdődött.

1963 telén létrehozták az ún. Zöld vonalat, amely a görögök lakta területek hivatott elválasztani a töröklakta országrésztől, elválasztva ezzel a sziget két részét.

Az északkeleti rész török maradt, a délnyugati, nagyobb kiterjedésű pedig görög maradt. A két nép közti „semleges zónában” hozták létre a Zöld vonalat, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete felügyel.

A legjelentősebb körzet, amely a nemzetközi katonai helyzet miatt – részben – elnéptelenedett, Famagusta térsége, ahol Varószia üdülőközpontja teljességgel kiürült, igazi szellemváros lett. Éppen ebből kifolyólag rengeteg turista fényképezkedik a város határában, ahol valójában „megállt az idő”.

A két fél közti béketárgyalások következtében, 2003-ban nyitottak határátkelőt a két terület között.

Érdekesség, hogy Ciprus 2004-es EU-s csatlakozását követően a sziget megszállt részének EU-tagsága szünetel.