Jancsó Tamás
Jancsó Tamás


Geográfus

Kimerülő természeti erőforrások - így növekszik a tömeges migráció kockázata

Az ukrán gabona idei kiesésének lehetősége nagy riadalmat keltett a világban, több tízmillió fejlődő országbeli ember esetében növekedett meg az éhezés kockázata. Ez pedig nem véletlen. A migrációs kibocsátó országok népessége hatalmas ütemben növekszik, az elemzésekből pedig az látszik, hogy a természeti erőforrásaik egyre kevésbé tudják kielégíteni a lakosaik igényeit. A kibocsátó országok tartalékainak kimerülése a tömeges migráció mögött álló egyik legfontosabb folyamat, és minden jel szerint hosszú távon is fennmarad.

Az emberi társadalmak működéséhez természeti erőforrásokra van szükség, amik mindig is korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre. Az egyre magasabb szintű fogyasztás, és a Föld népességének gyors növekedése az elmúlt évtizedekben oda vezetett, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma már nagyobb, mint a bolygó biokapacitása. Világszinten 1971 óta van ez így, ami nagyon röviden azt jelenti, hogy több természeti erőforrást használunk fel, mint amit a bolygó hosszú távon képes biztosítani.


Egyszerű közgazdasági kifejezésekkel élve a biokapacitás a termelést jelenti, tehát ennyi természeti erőforrás jön létre. Az ökológiai lábnyom pedig a fogyasztást, ennyit használunk el a rendelkezésre álló erőforrásokból.

A biokapacitás és az ökológiai lábnyom különbsége a világ országaiban. A térképen a piros színek ökológiai hiányt, a zöld színek ökológiai többletet jelölnek. A térkép és a cikkben felhasznált adatok forrása: https://data.footprintnetwork.org/ 

A fenti térképen látható, hogy vannak még országok, ahol ökológiai többlet van, de az elmúlt évtizedekben egyre több ország került át a piros kategóriákba. Mára a kontinensek szintjén csupán Dél-Amerika és Ausztrália nem fogyaszt többet, mint ami hosszú távon rendelkezésére áll.

A migráció szempontjából nem csupán a jelenlegi állapot aggasztó, hanem a folyamatok iránya is. Az elmúlt évtizedekben drámaian megnőtt az ökológiai hiány a migránsokat kibocsátó országokban.

A Közel-Keleten egyre nagyobb problémát okoz a szűkösen rendelkezésre álló természeti erőforrások felhasználása. Ez a térség a tömeges migráció jelentős kibocsátó régiója, ahol többségében gyors népességnövekedéssel rendelkező, muszlim országok találhatók. A jelentős túlfogyasztást mutató biokapacitás és ökológiai lábnyom értékek részben magyarázatul szolgálnak arra is, hogy miért tekintenek sokan a térségre robbanás előtt álló puskaporos hordóként. Kutatók szerint a Szíriai polgárháború, és más térségbeli konfliktusok kitörésében is jelentős szerepe volt a vízhiánynak, a természeti erőforrások szűkösségének.

Afrika biokapacitás adatai szintén aggodalomra adnak okot. A fekete kontinens nagyon jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezik, azonban a népessége hatalmas ütemben növekszik. Korábbi írásunkban mi is foglalkoztunk ezzel, 1990 óta megduplázódott, 630 millió főről 1341 millió főre nőtt Afrika népessége. Az előrejelzések szerint ez a növekedés folytatódni fog, 2050-re 2489 millióan, 2100-ra 4280 millióan élnek majd a kontinensen.

Afrika biokapacitása természetesen nem tudott lépést tartani ezzel a hatalmas népességnövekedéssel, így az egy főre jutó biokapacitás az elmúlt évtizedekben töredékére esett vissza a kontinensen. Hiába nem nőtt jelentősen az egy afrikai lakosra jutó ökológiai lábnyom, a népességnövekedés miatt 2007 óta már a hatalmas kontinensen is több természeti erőforrást használnak fel, mint ami hosszú távon rendelkezésre áll.

A népesség száma a jövőben mind a Közel-Kelet országaiban, mind Afrikában tovább fog növekedni, ami egyre nagyobb nyomást jelent majd a természetre is. Ráadásul a klímaváltozás, a szárazság, az édesvízkészletek csökkenése szinte biztos, hogy tovább fogja rontani a túlnépesedő országok helyzetét.

Az adatok alapján tehát hosszú távon is nő az esélye annak, hogy a természeti erőforrások szűkössége olyan konfliktusokhoz vezethet, ami tömeges migrációval járhat.

Így van összefüggésben a természeti erőforrások felhasználása, a klímaváltozás, a túlnépesedés és a tömeges migráció. Ez az egyik legfontosabb összefüggés, amit mindenképpen számításba kell vennünk, amikor a tömeges migráció jövőbeni folyamatairól gondolkozunk. Az igazi probléma pedig az, hogy továbbra sem látszik az a határozott nemzetközi politikai akarat, ami elősegítené azt, hogy a migrációs kibocsátó országok élhetőbbé váljanak a jövőben. Ha ez így marad, akkor biztos, hogy egyre több ember választhatja majd a migrációt.