Geográfus
Kimerülő természeti erőforrások - így növekszik a tömeges migráció kockázata
Az emberi társadalmak működéséhez természeti erőforrásokra van szükség, amik mindig is korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre. Az egyre magasabb szintű fogyasztás, és a Föld népességének gyors növekedése az elmúlt évtizedekben oda vezetett, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma már nagyobb, mint a bolygó biokapacitása. Világszinten 1971 óta van ez így, ami nagyon röviden azt jelenti, hogy több természeti erőforrást használunk fel, mint amit a bolygó hosszú távon képes biztosítani.
Egyszerű közgazdasági kifejezésekkel élve a biokapacitás a termelést jelenti, tehát ennyi természeti erőforrás jön létre. Az ökológiai lábnyom pedig a fogyasztást, ennyit használunk el a rendelkezésre álló erőforrásokból.
A biokapacitás és az ökológiai lábnyom különbsége a világ országaiban. A térképen a piros színek ökológiai hiányt, a zöld színek ökológiai többletet jelölnek. A térkép és a cikkben felhasznált adatok forrása: https://data.footprintnetwork.org/
A fenti térképen látható, hogy vannak még országok, ahol ökológiai többlet van, de az elmúlt évtizedekben egyre több ország került át a piros kategóriákba. Mára a kontinensek szintjén csupán Dél-Amerika és Ausztrália nem fogyaszt többet, mint ami hosszú távon rendelkezésére áll.
A migráció szempontjából nem csupán a jelenlegi állapot aggasztó, hanem a folyamatok iránya is. Az elmúlt évtizedekben drámaian megnőtt az ökológiai hiány a migránsokat kibocsátó országokban.
A Közel-Keleten egyre nagyobb problémát okoz a szűkösen rendelkezésre álló természeti erőforrások felhasználása. Ez a térség a tömeges migráció jelentős kibocsátó régiója, ahol többségében gyors népességnövekedéssel rendelkező, muszlim országok találhatók. A jelentős túlfogyasztást mutató biokapacitás és ökológiai lábnyom értékek részben magyarázatul szolgálnak arra is, hogy miért tekintenek sokan a térségre robbanás előtt álló puskaporos hordóként. Kutatók szerint a Szíriai polgárháború, és más térségbeli konfliktusok kitörésében is jelentős szerepe volt a vízhiánynak, a természeti erőforrások szűkösségének.
Afrika biokapacitás adatai szintén aggodalomra adnak okot. A fekete kontinens nagyon jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezik, azonban a népessége hatalmas ütemben növekszik. Korábbi írásunkban mi is foglalkoztunk ezzel, 1990 óta megduplázódott, 630 millió főről 1341 millió főre nőtt Afrika népessége. Az előrejelzések szerint ez a növekedés folytatódni fog, 2050-re 2489 millióan, 2100-ra 4280 millióan élnek majd a kontinensen.
Afrika biokapacitása természetesen nem tudott lépést tartani ezzel a hatalmas népességnövekedéssel, így az egy főre jutó biokapacitás az elmúlt évtizedekben töredékére esett vissza a kontinensen. Hiába nem nőtt jelentősen az egy afrikai lakosra jutó ökológiai lábnyom, a népességnövekedés miatt 2007 óta már a hatalmas kontinensen is több természeti erőforrást használnak fel, mint ami hosszú távon rendelkezésre áll.
A népesség száma a jövőben mind a Közel-Kelet országaiban, mind Afrikában tovább fog növekedni, ami egyre nagyobb nyomást jelent majd a természetre is. Ráadásul a klímaváltozás, a szárazság, az édesvízkészletek csökkenése szinte biztos, hogy tovább fogja rontani a túlnépesedő országok helyzetét.
Az adatok alapján tehát hosszú távon is nő az esélye annak, hogy a természeti erőforrások szűkössége olyan konfliktusokhoz vezethet, ami tömeges migrációval járhat.
Így van összefüggésben a természeti erőforrások felhasználása, a klímaváltozás, a túlnépesedés és a tömeges migráció. Ez az egyik legfontosabb összefüggés, amit mindenképpen számításba kell vennünk, amikor a tömeges migráció jövőbeni folyamatairól gondolkozunk. Az igazi probléma pedig az, hogy továbbra sem látszik az a határozott nemzetközi politikai akarat, ami elősegítené azt, hogy a migrációs kibocsátó országok élhetőbbé váljanak a jövőben. Ha ez így marad, akkor biztos, hogy egyre több ember választhatja majd a migrációt.